Hajtás-áttételek 29er viszonylatban - a megvalósítás

Még mielőtt bárminek nekiállunk, jobb, ha tisztázzuk, hogy a hajtás-váltás nagyon ki van számolva, tehát nem brahiból ajánlnak valamit valamihez. Ha keverjük az alkatrészeket, könnyen előfordulhat, hogy olyan helyzet előtt  találjuk magunkat, amit nekünk kell megoldani (ha meg lehet). Alkatrészfajtánként változik, hogy mire kell és érdemes figyelni, és előfordulhat olyan helyzet, amire nem is gondolunk. Az öröm az ürömben, hogy ettől függetlenül olyan tűréssel rendelkezik a rendszer, hogy nyugodtan kísérletezhetünk.

Én egy 2011-es SLX Dynasys 3x10-es rendszerből indultam ki, az egész hajtás-váltás homogén, kivéve a hátsó XT váltót. A korábbi cikkben kiszámoltam, hogy melyik áttételsor lenne számomra a legkedvezőbb, a 36/22-es kombó mellett tettem le a voksot, így mindhárom tányért cseréltem. Sokat gondolkodtam könnyebb és drágább tányérokon (pl. TA Chinook), de a beszerezhetőség és az ár miatt maradtam a Shimanonál. Ekkora tányéroknál pártíz gramm súlyhátrányt jelent, viszont acéltányérokat vehetünk, ami tartósabb, és nem mellesleg valamivel a váltási teljesítményünk is jobb, mint egy harmadik fél tányérjával. Lánc szempontjából a piacon levő tányérok többsége kompatibilis a 7-10-es rendszerekkel. Az a biztosabb, ha a rendszerünkhöz típusban és korban minél közelebb álló kerekeket választunk. Az átalakítás előtt ezeket szereztem be:

• 36-os trekking tányér, papírja szerint az M440-es 9-es hajtóműé, gyakorlatilag ezt árulják most M510 tányérként is, csak ezüst színben
• 22-es M660 tányér, 9-es SLX-nél ez a csörlő
• egysebességeshez való rövidebb lánctányércsavar, sok helyen árulják az olcsó Zoogie-t 
• láncrövidítéshez pótcsap 
• 8-as, 10-es alátétek
• hosszabb csavarok az átdobóba, a lehatároláshoz (M4x16 rozsdamentes imbusz)

Az összeszerelés gyorsan megy, utána jön a nehezebb része, a beállítás és a finomhangolás. Amire gondoltam, hogy gond lehet, az átdobó alakja, mivel ezt teljesen egy adott hajtóműhöz, vagy lánctányérsorhoz készítik, szinte biztos, hogy borulni fog a korábban megszokott beállítás, főleg az optimális magasság. Minden tányérnak a megfelelő magasságban van kiképezve az átdobó, tehát ott keskenyül, szélesedik, ahol kell, segítve a könnyebb váltást, illetve, hogy elég széles legyen a hátsó sor kihasználásánál. Először próbáltam a lehető legalacsonyabb pozícióra állítani, ami önmagában is problémás, mert a nagytányérhoz szabott átdobót nem lehet annyira leállítani, hogy ne érjen bele a vázamba. A magasságtól eltérően a többi beállítást hasonlóan érdemes elvégezni, ahogy megszoktuk.

A parkolóba lementem tesztelni: az átdobó várakozásomat felülmúlva teljesített. Ahhoz képest, hogy nem erre találták ki, és a magasságot is a váz szabta meg, egész szépen váltott felfele (bár néha kicsit bizonytalanabb), lefele meg hiba nélkül dobta a láncot. Viszont a nagy fogkülönbség miatt előjött egy olyan probléma, amire nem gondoltam, hogy a 36-os tányér rámpáiba beleér a lánc, ha a kistányéron a közepét elérem a hátsó sornak.

A kistányér és a hajtómű közé tettem egy 1mm-es alátétet, elkerülve a nagyobb tányér rámpáit. Kicsit korrigáltam a magasságon is - feljebb állítottam - hogy a kistányéron kompromisszum nélkül az átdobó ennek megfelelő részén fusson a lánc. A másik cél, hogy 36-os tányérnál mindkét oldalon, mindkét szélső állásban legyen határolólemez, nagy fogaknál ez a 42-es nagytányér magasságába esett bele, kis fogaknál pedig a 32-es középtányéréba. Mivel az átdobó használata a 36-os tányérnál kompromisszumos, kb. 7-8 fogaskereket tudunk kihasználni hátulról, a 22-es tányérnál csak a jóizlés szab határt. Természetesen a nagytányér tekintetében a hátsó kisebb kerekeket részesítettem előnyben, és ebben a beállításban az első váltó is határozottabban működik.  Újabb parkolós teszt, majd éles bevetés...

Elég volt egy tekerés, hogy megállapítsam: ezt a 36/22-es kombinációt a 29erhez találták ki. Jóval kevesebbet használtam az első váltást, csak kaptatókon váltottam le. Egészen fura volt, hogy csak a sokkal gyorsabb hátsóváltót nyomkodom végig, és nem kell azzal foglalkozni, hogy rákészüljön az ember az átdobó használatára. Kicsit okosabban használva, lendületesen tekerve a csörlőhasználatot is minimalizálni lehet. Így már nem csodálkozom, hogy az alkatrészeket gondosan összeválogató és a részletekre is odafigyelő Canyon a 2012-es 29er bringáit alapból ilyen áttételsorral szereli.

Hajtás-áttételek 29er viszonylatban

Tavaly nyáron (2011, friss még az újév) cseréltem le a bringát 29er-re. Shimanonál megjelent a 10-es rendszer, hátul nagyobb (36-os) nagykerékkel, amihez más fogszámú lánctányérokat kapcsoltak. A SRAM nyomására idén már 2x10-es rendszereket is bevezettek. Röviden elég sok minden történt, ahhoz, hogy elbizonytalanítsa az embert, hogy neki melyik hajtás a megfelelő, és ezek hogyan viszonyulnak a korábban megszokottakhoz.

Korábban kicsit értetlenkedve fogadtam a kéttányéros rendszerek térhódítását, de kicsit számolgatva rá kellett jönnöm, hogy van benne ráció. Az új bringa 3x10-es rendszerrel jött, szívesen kipróbáltam volna a 2x10-eset. Persze ha az ember teljesen új hajtást-váltást szeretne, az súlyos pénzekbe kerül. Örömmel olvastam Márkus Jani írását különböző konverziókról, a próbához elég lesz egy olcsó középső trekkingtányér is. Ekkor merült fel a kérdés, hogy milyen fogszámmal? Újabb számolgatások következtek, megpróbáltam a korábban nagyon népszerű rendszerhez (26-os kerék, 44-32-22-es hajtómű, 11-32-es fogaskoszorú) viszonyítani, melyiknél találom meg azt az optimális balanszot, hogy mindkét megközelítés előnyét élvezzem.

Viszonyszámok helyett, egy ismert áttételhez kötött sebességből számoltam végig a sorokat, így egyes sebességtartományok megjelennek az Y-tengelyen. A rendszer 2.25 colos gumikat feltételez, 175mm hosszú hajtókarral és 90-es pedálfordulattal. A referenciának használt 9 sebességes, 26-os MTB mindig pirossal van jelölve, 44-32-22-es hajtóművel, és 11-34-es fogaskoszorúval. A kékkel jelölt 29er, fix 11-36-os fogaskoszorúval rendelkezik, csak a hajtómű tányérjait cserélgettem (egyelőre elméletben).

Ezzel a 3x10-es konfigurációval már egy fél éves tapasztalatom van, és csak megerősíteni tudom a grafikonon látottakat. A 24-es csörlőhöz kicsit hozzá kell edződni a nagyobb kerék miatt, versenyen érdekes volt látni, hogy mennyivel magasabb fordulaton tekernek a 26-os bringákkal, nekem pedig már elfogyott az áttétel. Előny viszont, hogy több áttétel áll rendelkezésre, és a nagyobb átfedés miatt tovább is használható a kiskerék, akár 20 km/h-s tempóig. A másik két lánctányérnál elég hasonló sor jött ki, csak némileg más leosztásban. 

A 38/26-as hajtómű azért érdekes, mert előreláthatólag ez lesz a legelterjedtebb kéttányéros kombó. Látható, hogy 26-os kerékkel valószínűleg épp a 3x9-es rendszer közé esne be, 29er-rel viszont a középső illetve a nagytányér irányába tolódik el az egész, így a kaptatókon tovább izmosodhatunk az új rendszerünkhöz, ha a haverokkal tartani akarjuk az iramot.

 

Megérzésem szerint ez a 36/22-es hajtómű lesz a befutó 29er bringán. A 26-os bringan tapasztalt csörlős teljesítmény, a 36-os tányér pedig épp kitölti a középső és a nagytányér közötti részt. A dolog szépsége, hogy erre is a legolcsóbb átépíteni. Ha bármilyen problémát okozna a túl nagy fogkülönbség, akkor még mindig ott van a jelenlegi hajtómű 24-es fogaskereke. A lánctányérok beszerzése már folyamatban van, a gyakorlati tapasztalatokról később.