Hajtás-áttételek 29er viszonylatban - a megvalósítás

Még mielőtt bárminek nekiállunk, jobb, ha tisztázzuk, hogy a hajtás-váltás nagyon ki van számolva, tehát nem brahiból ajánlnak valamit valamihez. Ha keverjük az alkatrészeket, könnyen előfordulhat, hogy olyan helyzet előtt  találjuk magunkat, amit nekünk kell megoldani (ha meg lehet). Alkatrészfajtánként változik, hogy mire kell és érdemes figyelni, és előfordulhat olyan helyzet, amire nem is gondolunk. Az öröm az ürömben, hogy ettől függetlenül olyan tűréssel rendelkezik a rendszer, hogy nyugodtan kísérletezhetünk.

Én egy 2011-es SLX Dynasys 3x10-es rendszerből indultam ki, az egész hajtás-váltás homogén, kivéve a hátsó XT váltót. A korábbi cikkben kiszámoltam, hogy melyik áttételsor lenne számomra a legkedvezőbb, a 36/22-es kombó mellett tettem le a voksot, így mindhárom tányért cseréltem. Sokat gondolkodtam könnyebb és drágább tányérokon (pl. TA Chinook), de a beszerezhetőség és az ár miatt maradtam a Shimanonál. Ekkora tányéroknál pártíz gramm súlyhátrányt jelent, viszont acéltányérokat vehetünk, ami tartósabb, és nem mellesleg valamivel a váltási teljesítményünk is jobb, mint egy harmadik fél tányérjával. Lánc szempontjából a piacon levő tányérok többsége kompatibilis a 7-10-es rendszerekkel. Az a biztosabb, ha a rendszerünkhöz típusban és korban minél közelebb álló kerekeket választunk. Az átalakítás előtt ezeket szereztem be:

• 36-os trekking tányér, papírja szerint az M440-es 9-es hajtóműé, gyakorlatilag ezt árulják most M510 tányérként is, csak ezüst színben
• 22-es M660 tányér, 9-es SLX-nél ez a csörlő
• egysebességeshez való rövidebb lánctányércsavar, sok helyen árulják az olcsó Zoogie-t 
• láncrövidítéshez pótcsap 
• 8-as, 10-es alátétek
• hosszabb csavarok az átdobóba, a lehatároláshoz (M4x16 rozsdamentes imbusz)

Az összeszerelés gyorsan megy, utána jön a nehezebb része, a beállítás és a finomhangolás. Amire gondoltam, hogy gond lehet, az átdobó alakja, mivel ezt teljesen egy adott hajtóműhöz, vagy lánctányérsorhoz készítik, szinte biztos, hogy borulni fog a korábban megszokott beállítás, főleg az optimális magasság. Minden tányérnak a megfelelő magasságban van kiképezve az átdobó, tehát ott keskenyül, szélesedik, ahol kell, segítve a könnyebb váltást, illetve, hogy elég széles legyen a hátsó sor kihasználásánál. Először próbáltam a lehető legalacsonyabb pozícióra állítani, ami önmagában is problémás, mert a nagytányérhoz szabott átdobót nem lehet annyira leállítani, hogy ne érjen bele a vázamba. A magasságtól eltérően a többi beállítást hasonlóan érdemes elvégezni, ahogy megszoktuk.

A parkolóba lementem tesztelni: az átdobó várakozásomat felülmúlva teljesített. Ahhoz képest, hogy nem erre találták ki, és a magasságot is a váz szabta meg, egész szépen váltott felfele (bár néha kicsit bizonytalanabb), lefele meg hiba nélkül dobta a láncot. Viszont a nagy fogkülönbség miatt előjött egy olyan probléma, amire nem gondoltam, hogy a 36-os tányér rámpáiba beleér a lánc, ha a kistányéron a közepét elérem a hátsó sornak.

A kistányér és a hajtómű közé tettem egy 1mm-es alátétet, elkerülve a nagyobb tányér rámpáit. Kicsit korrigáltam a magasságon is - feljebb állítottam - hogy a kistányéron kompromisszum nélkül az átdobó ennek megfelelő részén fusson a lánc. A másik cél, hogy 36-os tányérnál mindkét oldalon, mindkét szélső állásban legyen határolólemez, nagy fogaknál ez a 42-es nagytányér magasságába esett bele, kis fogaknál pedig a 32-es középtányéréba. Mivel az átdobó használata a 36-os tányérnál kompromisszumos, kb. 7-8 fogaskereket tudunk kihasználni hátulról, a 22-es tányérnál csak a jóizlés szab határt. Természetesen a nagytányér tekintetében a hátsó kisebb kerekeket részesítettem előnyben, és ebben a beállításban az első váltó is határozottabban működik.  Újabb parkolós teszt, majd éles bevetés...

Elég volt egy tekerés, hogy megállapítsam: ezt a 36/22-es kombinációt a 29erhez találták ki. Jóval kevesebbet használtam az első váltást, csak kaptatókon váltottam le. Egészen fura volt, hogy csak a sokkal gyorsabb hátsóváltót nyomkodom végig, és nem kell azzal foglalkozni, hogy rákészüljön az ember az átdobó használatára. Kicsit okosabban használva, lendületesen tekerve a csörlőhasználatot is minimalizálni lehet. Így már nem csodálkozom, hogy az alkatrészeket gondosan összeválogató és a részletekre is odafigyelő Canyon a 2012-es 29er bringáit alapból ilyen áttételsorral szereli.

Hajtás-áttételek 29er viszonylatban

Tavaly nyáron (2011, friss még az újév) cseréltem le a bringát 29er-re. Shimanonál megjelent a 10-es rendszer, hátul nagyobb (36-os) nagykerékkel, amihez más fogszámú lánctányérokat kapcsoltak. A SRAM nyomására idén már 2x10-es rendszereket is bevezettek. Röviden elég sok minden történt, ahhoz, hogy elbizonytalanítsa az embert, hogy neki melyik hajtás a megfelelő, és ezek hogyan viszonyulnak a korábban megszokottakhoz.

Korábban kicsit értetlenkedve fogadtam a kéttányéros rendszerek térhódítását, de kicsit számolgatva rá kellett jönnöm, hogy van benne ráció. Az új bringa 3x10-es rendszerrel jött, szívesen kipróbáltam volna a 2x10-eset. Persze ha az ember teljesen új hajtást-váltást szeretne, az súlyos pénzekbe kerül. Örömmel olvastam Márkus Jani írását különböző konverziókról, a próbához elég lesz egy olcsó középső trekkingtányér is. Ekkor merült fel a kérdés, hogy milyen fogszámmal? Újabb számolgatások következtek, megpróbáltam a korábban nagyon népszerű rendszerhez (26-os kerék, 44-32-22-es hajtómű, 11-32-es fogaskoszorú) viszonyítani, melyiknél találom meg azt az optimális balanszot, hogy mindkét megközelítés előnyét élvezzem.

Viszonyszámok helyett, egy ismert áttételhez kötött sebességből számoltam végig a sorokat, így egyes sebességtartományok megjelennek az Y-tengelyen. A rendszer 2.25 colos gumikat feltételez, 175mm hosszú hajtókarral és 90-es pedálfordulattal. A referenciának használt 9 sebességes, 26-os MTB mindig pirossal van jelölve, 44-32-22-es hajtóművel, és 11-34-es fogaskoszorúval. A kékkel jelölt 29er, fix 11-36-os fogaskoszorúval rendelkezik, csak a hajtómű tányérjait cserélgettem (egyelőre elméletben).

Ezzel a 3x10-es konfigurációval már egy fél éves tapasztalatom van, és csak megerősíteni tudom a grafikonon látottakat. A 24-es csörlőhöz kicsit hozzá kell edződni a nagyobb kerék miatt, versenyen érdekes volt látni, hogy mennyivel magasabb fordulaton tekernek a 26-os bringákkal, nekem pedig már elfogyott az áttétel. Előny viszont, hogy több áttétel áll rendelkezésre, és a nagyobb átfedés miatt tovább is használható a kiskerék, akár 20 km/h-s tempóig. A másik két lánctányérnál elég hasonló sor jött ki, csak némileg más leosztásban. 

A 38/26-as hajtómű azért érdekes, mert előreláthatólag ez lesz a legelterjedtebb kéttányéros kombó. Látható, hogy 26-os kerékkel valószínűleg épp a 3x9-es rendszer közé esne be, 29er-rel viszont a középső illetve a nagytányér irányába tolódik el az egész, így a kaptatókon tovább izmosodhatunk az új rendszerünkhöz, ha a haverokkal tartani akarjuk az iramot.

 

Megérzésem szerint ez a 36/22-es hajtómű lesz a befutó 29er bringán. A 26-os bringan tapasztalt csörlős teljesítmény, a 36-os tányér pedig épp kitölti a középső és a nagytányér közötti részt. A dolog szépsége, hogy erre is a legolcsóbb átépíteni. Ha bármilyen problémát okozna a túl nagy fogkülönbség, akkor még mindig ott van a jelenlegi hajtómű 24-es fogaskereke. A lánctányérok beszerzése már folyamatban van, a gyakorlati tapasztalatokról később.

i5 2500k vs i7 2600 - tuning 2011-ben?

Bevallom őszintén kicsit megcsömörlöttem a folyamatos hardvercserén, és a tuningon. Nem arról van szó, hogy nem érdekelne a dolog, pusztán megváltozott a világ körülöttem, és a PC körül is. Manapság érdekesebb pl. az okostelefonok evolúciója, mert van mozgatórugója, és mert látványos ez a fejlődés.

Hogy tuningnál pontosan milyen mozgatórugóra is gondolok? Ez az egész tuning-dolog onnan indult, hogy az ember megpróbálta kihozni az adott hardverből a benne rejlő lehetőségeket, hogy spóroljon, hogy kicsit elodázza a cserét, vagy hogy egyáltalán jól (vagy jobban) fussanak a dolgok. Kicsit később már érdekelt, és kihívásnak is tartottam. Már kilencvenes évek első felében az alaplap leírását nézegetve szöget ütött a fejembe, hogy nem lehetne a 33 MHz-es 386 processzort 40-en járatni? Akkor még persze szó nem volt ennek támogatásáról - csak jumperek voltak, a biost teljesen másra használták, nem volt a processzoron hűtő (borda sem), volt, hogy feszültséget sem lehetett állítani (minek?), nem voltak módszerek, leírások, és még internet sem, csak nyomtatott szaksajtó, ahol szinte sose foglalkoztak ilyesmivel. Az első processzor aminél ezt ki is próbáltam, egy 486SX volt, aztán egy 486DX4 (volt Intel és AMD verzióm is), amit meg már csak tuningolva használtam az egy Pentium MMX volt 1998-ban. Ezután nem volt megállás.

Hogy mennyivel felfokozottabb volt a 90-es évek PC-s szempontból, az jól mutatja, hogy amíg 1993-ban jól használható gépnek számított egy 386-os, addig öt évvel később 6-7x magasabb órajelű processzorokat használtunk sokkal fejlettebb architektúrával, megjelentek a 3D-s gyorsítókártyák, és eljutottunk egy 320x200-ban futó programtól 800x600-ban (és felette) futó játékokig, demókig, évente elavulttá téve a technikát. Egy-két év ahhoz is elég volt, hogy egy csúcskonfig alig használható ócskavassá degradálódjon. Olyan programok is megjelentek gyakran, amik csak 2-3x sebességű (még nem létező) gépeken futottak élvezhetően, azt feltételezve, hogy egy-két éven belül úgyis eléri a hardverek szintje azt, hogy megfelelően fusson. Rohamléptekkel fejlődött a hardver, de mégsem tudta követni az igényeket.

Manapság ennek épp ellenkezője folyik. Ugyan belassult a hardverfejlődés, de a gyártók azért még mindig szép számmal jelentetik meg az újdonságokat, viszont a kihasználtságuk meg sem közelíti a 15 évvel korábbi szintet. Hogy visszakanyarodjunk a jelenhez - a több mint négy éve vásárolt Core 2 Quad processzorom ma egy ugyanolyan széleskörűen és jól használható processzor, mint amikor hozzájutottam. GPU-knál kicsit más a helyzet, de ott is kezd hasonlóvá válni a szituáció, de inkább a konzolok miatt.

Miért cserélek? Részemről a sebesség, alacsonyabb fogyasztás, érdeklődés, tuningban kihívás. Kb. ennyi. A gond az, hogy ezek az érvek lassan teljesen okafogyottá válnak: a sebesség szép, csak éppen felesleges, a benchmarkoknak szólnak, érdekelni kb. addig érdekel, amíg tesztelem, kihívás meg szinte semmi. Egyedül szinte a fogyasztás, illetve a hatékonyság marad, ha már egyszer cserél az ember, akkor lehetőleg legyen gyorsabb és fogyasszon kevesebbet is. Így jutottunk el a címben szereplő felvetésig. Már év elején is fontolgattam az i7 2600-at, mert ahogy számolgattam, olcsóbb lappal és hűtővel alig lett volna drágább, és kapható is volt, a K-s processzorokkal szemben. A 2500K remek processzor, a mai napig a legjobb ár/érték aránnyal rendelkezik, győzött a kíváncsiság. Ez így volt az elmúlt hetekben is, mert nem hagyott nyugodni a dolog, hogyha nem tuningolnék, akkor mit veszítek és mit nyerek. Először a 2500K-t járattam alapon, illetve próbáltam ki pár dolgot, majd ezen a gondolatmeneten "kimaxoltam" a konfigot. Szerencsére a processzorcsere nem fájt sokba, sebességben visszalépni sem nagyon akartam.

Nem egy reprezentatív tesztet csináltam, inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy egy masszívan párhuzamosítható feladat esetén mit kapok. Amúgy győz az órajel.

Valami hasonlóra számítottam. Ahol meg van oldva a 8 szál kérdése, jelent annyi előnyt, mint a tuning a másik processzor esetén. A jövőben megjelenő játékokban még némi előnyre is szert tehet a több cache és szál miatt. Az x264 benchmarknál Pass 1 esetén csak négy szál volt használatban.

A másik sarkallatos kérdés a fogyasztás volt. Az Asrock UEFI-nél van egy "powersave" funkció. Sajnos pontosan nem derült ki számomra, hogy mit csinál, az biztos, hogy alacsonyabb feszültségen járatja a processzort, kikapcsolgatja az alaplapon az inaktív fázisokat (Asrock programja szerint), és pl. a memóriának is tényleg 1.5 voltot ad, nincs túlfeszelve, mint alapból. A biztonság kedvéért lefuttattam pár stabilitástesztet, nem tapasztaltam semmi különöset, viszont processzortól és terheléstől függően egy 10-20 wattot jelent.

A powersave funkció elég volt ahhoz, hogy a 2600 beékelődjön az ugyanebben a módban működő, és alapfeszültségen járó 2500K értékei köze. A tuningolt értéktől természetesen messze jobb, miközben a sebességpotenciál hasonlóan benne van, szerintem egy jó alternatíva. Az én hűtési megoldásomban a ventilátorok alapból 600-as fordulaton járnak, hasonló hosszabb idejű terhelés alatt pörögnek fel 1000 RPM köré, ami azt jelenti, hogy 99%-ban sose járnak 600-as fordulat felett. A legnagyobb terhelés mellett sem melegedtek a processzormagok 50 fok fölé, így elégedett vagyok a megoldással: hasonló teljesítmény kedvezőbb feltételekkel.

A tökéletes nyomás

Csináltam egy kis programot, hogyan kompenzálhatjuk a bringánkban a hőmérséklet hatására megváltozó nyomást: A tökéletes nyomás. BUÉK!

Telenor CSC frissítés 2.2.1 JPX ROM-hoz

Hozzáigazítottam a verziószámot a legújabb 2.2.1-es ROM-hoz. Most PANJPX a kód. Letölthető innen, frissítési módszer nem változott.

Android 2.2.1 Telenoros lokalizációja Samsung Galaxy S-en

Felraktam a 2.2.1-es Androidot, de két dolgot hiányoltam belőle: az egyik a területi és ehhez kötött beállítások (pl. APN), a másik a magyar ékezetes karakterek a billentyűzetről. Sajnos ez utóbbit egyelőre nem sikerült előcsalogatni, de a korábbi Telenoros ROM-ból sikerült kimentenem az eredeti CSC fájlokat. Ezt egyszerűen tudjuk aktiválni:

1. Rakjuk fel ODIN-nal a 2.2.1-es ROM-ot
2. Rootoljuk a telefont pl. Super Oneclickel
3. Telepítsük a Super Managert
4. Super Manager File Explorerjében menüből engedélyezzük root hozzáférést
5. Csomagoljuk ki a CSC fájlokat
6. A telefon rendszermeghajtóján a system mappából töröljük CSC csomagnak megfelelő könyvtárat és fájlokat (CSC folder, CSCfiles.txt etc)
7. Másoljuk be a kicsomagolt CSC fájlokat a megfelelő helyre
8. Beállítások / Védett adataim / Gyári adatok visszaállítása
9. Ha minden jól ment, akkor már a lokalizációnak megfelelő nyelvvel köszönt a telefon
10. Ellenőrizzük kódokkal az azonosítókat: *2767*4387264636# (product code), *#1234# (ROM verziók), *#06# (IMEI), esetleg nézzük meg hozzáférési pontok nevét

Mindenki saját felelősségére végezze el a műveletet!

ATI tuning az új Powerplay-jel

Amikor tavaly ősszel megjelent az 5800-as széria, nagyon örültem, hogy a remek tuningolhatóság mellett is alacsony volt az idle fogyasztás. Ez sajnos nem tartott túl sokáig: az órajel kapuzás mellett sajnos a többmonitoros rendszereknél több probléma jött elő, amit az AMD úgy orvosolt, hogy tuning mellett a kártya nem tér vissza a legalacsonyabb szintre. Tuningolt kártya mellett ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy pl. 950/1100 MHz-nél a korábbi 157/300 helyett 400/1100 lett az idle órajelünk. Ez természetesen nem kevés fogyasztástöbblettel jár.

A legutolsó "jól" működő driver a 10.4 volt, így használhatjuk ezt, ha nincs több monitorunk, de tuningolni szeretnénk. Persze így lemaradunk a folyamatos frissítésekről, és én is beleszaladtam már olyan programba, ami el sem indult, csak a legújabb driver-rel. Másik megoldás az lenne, ha egy third party programmal oldanánk meg - ilyen sincs,  főleg ha feszültséget is szeretnénk emelni. Írtam az MSI Afterburner készítőjének is, de sok jóval nem kecsegtetett.

Nope. This way AMD managed to fix infamous powerplay related display flickering issue when overclocking a card with dual monitors connected. Now there is no longer flicker, but idle clocks are now higher regardless of single/multimonitor configuration when overclocking is applied. And this behavior is documented as multimonitor Overdrive enhancement in the Catalyst readme, so I won't expect any changes form AMD side.

Így jött az az ötletem, hogy belekényszerítem a BIOS-on keresztül az alacsonyabb órajelbe: tehát a BIOS-ban szereplő 400/1000 helyett 157/300-at írtam.

 

Még volt pár másik idea is, de ez ami tényleg működött: 3D után visszaáll, illetve a többi lépcső is működik. Annyi hátránya van a dolognak, hogy a korábbi 400/1000-es órajel helyett 157/300-at kapunk olyan helyen ahol ezt a lepcsőt használná, de ez igazából akkor is fennállna, ha lenne egy korrektül működő 2D/3D profilban váltó program is.