Már egy ideje idegesített, hogy a telefon összevissza működik a gyári ROM-mal, így feltettem a MIUI 2.6.8-at. Egyelőre tetszik az új ROM, viszont két bosszantó hibát találtam benne: nem megy a videók hardveres gyorsítása, és a kamerával nem lehet 720p videókat rögzíteni. A lejátszásra volt megoldás, felraktam a Devil kernelt - minden ok, nem akad le a hardveres lejátszásnál, de HD videókat nem tudtam rögzíteni.
Visszakerestem a MIUI ROM-ban azt az XML-t, amiben tárolják a videoprofilokat, és csak két helyen kellett módosítani: a felbontásnál, és a h264 konfigjánál kellett kiterjeszteni a felbontást és a bitrátát a HD-nek megfelelően. Ezt update-eltem a telefonon, és minden megy, mint a karikacsapás. Itt a pack, hátha más is szeretné bugfixelni a telefonját.
2012. június 10., vasárnap
2012. április 19., csütörtök
M665 a végső 36/22 megoldás
A korábbi 36/22-es megoldások nem voltak rosszak, de nem nyújtottak 100%-os megoldást. Az alátétezett kistányér és a trekkinghez tartozó 36-os acéltányér működött az eredeti átdobóval, de zavart, hogy a beszűkült a váltótér, és hogy felváltásnál néha bizonytalankodik az átdobó. Ezt próbáltam egy ehhez a kombóhoz fejlesztett M667-es elsőváltóval orvosolni, de szinte még rosszabb lett, mint az eredeti M661-10-es. Vagy felkapta a láncot, vagy bedobta a két tányér közé. Valós helyzetben ritkán futottam volna bele ebbe a problémába, de tesztkörnyezetben sikerült olyan helyzetet szimulálni, amikor tízből egyszer beszorult valahova a lánc. Murphy törvényéből kiindulva szinte biztos, hogy ez a legrosszabbkor jött volna mindig elő.
Nem maradt más hátra, mint az ehhez az átdobóhoz és hajtóműhöz konstruált tányérok használata. Szerencsére a 22-es az megegyezett a meglevővel (a 3x9-es hajtómű tányérjával), csak egy speciális 36-os M665-ös tányért kellett beszerezni. Ez egy elég furán kinéző tányér, vastag peremmel, alacsony fogakkal. Miután megkaptam az is kiderült, hogy alumínium, ami jó ugyan a súlyát tekintve, de nem túl jó a tartósságot nézve. A vastag perem annak tudható be, hogy a láncvezető rámpák kiterjedtebbek a nagy átemelési magasság miatt, emellett laposabbak, hogy keresztbeváltásnál ne érjen bele a kistányéron levő lánc.
Az átdobó magasságával voltam kicsit bajban, mert az eredeti hajtóművön egy bashguard is van. Próbálkoztam alacsonyabb állással, de pár kísérlet után a bashguard magasságának megfelelően állítottam be. Az eredmény nem maradt el - minden hiba eltűnt. Úgy vált, ahogy kell, semmi bizonytalanság, melléváltás. A teljes (!) hátsó sor kihasználható mindegyik lánctányéron köszörülés nélkül, és ideálisabb láncvonallal, mint az újonnan megjelenő 2x10-es rendszereknél (kevésbé áll keresztbe a lánc). Már túl vagyok pár hónapos használaton, és a véleményem nem változott: egy 29er-hez ez a 36/22 + 11-36 kombináció kell. Sokkal kevesebbet használom az első váltót, a kistányér tényleg csak "terepfokozat" kaptatókhoz, amellett, hogy akár ez is használható 20 Km/óra sebességig, minimalizálva az esetleges láncledobásból adódó problémákat.
Nem maradt más hátra, mint az ehhez az átdobóhoz és hajtóműhöz konstruált tányérok használata. Szerencsére a 22-es az megegyezett a meglevővel (a 3x9-es hajtómű tányérjával), csak egy speciális 36-os M665-ös tányért kellett beszerezni. Ez egy elég furán kinéző tányér, vastag peremmel, alacsony fogakkal. Miután megkaptam az is kiderült, hogy alumínium, ami jó ugyan a súlyát tekintve, de nem túl jó a tartósságot nézve. A vastag perem annak tudható be, hogy a láncvezető rámpák kiterjedtebbek a nagy átemelési magasság miatt, emellett laposabbak, hogy keresztbeváltásnál ne érjen bele a kistányéron levő lánc.
Az átdobó magasságával voltam kicsit bajban, mert az eredeti hajtóművön egy bashguard is van. Próbálkoztam alacsonyabb állással, de pár kísérlet után a bashguard magasságának megfelelően állítottam be. Az eredmény nem maradt el - minden hiba eltűnt. Úgy vált, ahogy kell, semmi bizonytalanság, melléváltás. A teljes (!) hátsó sor kihasználható mindegyik lánctányéron köszörülés nélkül, és ideálisabb láncvonallal, mint az újonnan megjelenő 2x10-es rendszereknél (kevésbé áll keresztbe a lánc). Már túl vagyok pár hónapos használaton, és a véleményem nem változott: egy 29er-hez ez a 36/22 + 11-36 kombináció kell. Sokkal kevesebbet használom az első váltót, a kistányér tényleg csak "terepfokozat" kaptatókhoz, amellett, hogy akár ez is használható 20 Km/óra sebességig, minimalizálva az esetleges láncledobásból adódó problémákat.
2012. január 14., szombat
Hajtás-áttételek 29er viszonylatban - a megvalósítás
Még mielőtt bárminek nekiállunk, jobb, ha tisztázzuk, hogy a hajtás-váltás nagyon ki van számolva, tehát nem brahiból ajánlnak valamit valamihez. Ha keverjük az alkatrészeket, könnyen előfordulhat, hogy olyan helyzet előtt találjuk magunkat, amit nekünk kell megoldani (ha meg lehet). Alkatrészfajtánként változik, hogy mire kell és érdemes figyelni, és előfordulhat olyan helyzet, amire nem is gondolunk. Az öröm az ürömben, hogy ettől függetlenül olyan tűréssel rendelkezik a rendszer, hogy nyugodtan kísérletezhetünk.
Én egy 2011-es SLX Dynasys 3x10-es rendszerből indultam ki, az egész hajtás-váltás homogén, kivéve a hátsó XT váltót. A korábbi cikkben kiszámoltam, hogy melyik áttételsor lenne számomra a legkedvezőbb, a 36/22-es kombó mellett tettem le a voksot, így mindhárom tányért cseréltem. Sokat gondolkodtam könnyebb és drágább tányérokon (pl. TA Chinook), de a beszerezhetőség és az ár miatt maradtam a Shimanonál. Ekkora tányéroknál pártíz gramm súlyhátrányt jelent, viszont acéltányérokat vehetünk, ami tartósabb, és nem mellesleg valamivel a váltási teljesítményünk is jobb, mint egy harmadik fél tányérjával. Lánc szempontjából a piacon levő tányérok többsége kompatibilis a 7-10-es rendszerekkel. Az a biztosabb, ha a rendszerünkhöz típusban és korban minél közelebb álló kerekeket választunk. Az átalakítás előtt ezeket szereztem be:
A parkolóba lementem tesztelni: az átdobó várakozásomat felülmúlva teljesített. Ahhoz képest, hogy nem erre találták ki, és a magasságot is a váz szabta meg, egész szépen váltott felfele (bár néha kicsit bizonytalanabb), lefele meg hiba nélkül dobta a láncot. Viszont a nagy fogkülönbség miatt előjött egy olyan probléma, amire nem gondoltam, hogy a 36-os tányér rámpáiba beleér a lánc, ha a kistányéron a közepét elérem a hátsó sornak.
A kistányér és a hajtómű közé tettem egy 1mm-es alátétet, elkerülve a nagyobb tányér rámpáit. Kicsit korrigáltam a magasságon is - feljebb állítottam - hogy a kistányéron kompromisszum nélkül az átdobó ennek megfelelő részén fusson a lánc. A másik cél, hogy 36-os tányérnál mindkét oldalon, mindkét szélső állásban legyen határolólemez, nagy fogaknál ez a 42-es nagytányér magasságába esett bele, kis fogaknál pedig a 32-es középtányéréba. Mivel az átdobó használata a 36-os tányérnál kompromisszumos, kb. 7-8 fogaskereket tudunk kihasználni hátulról, a 22-es tányérnál csak a jóizlés szab határt. Természetesen a nagytányér tekintetében a hátsó kisebb kerekeket részesítettem előnyben, és ebben a beállításban az első váltó is határozottabban működik. Újabb parkolós teszt, majd éles bevetés...
Elég volt egy tekerés, hogy megállapítsam: ezt a 36/22-es kombinációt a 29erhez találták ki. Jóval kevesebbet használtam az első váltást, csak kaptatókon váltottam le. Egészen fura volt, hogy csak a sokkal gyorsabb hátsóváltót nyomkodom végig, és nem kell azzal foglalkozni, hogy rákészüljön az ember az átdobó használatára. Kicsit okosabban használva, lendületesen tekerve a csörlőhasználatot is minimalizálni lehet. Így már nem csodálkozom, hogy az alkatrészeket gondosan összeválogató és a részletekre is odafigyelő Canyon a 2012-es 29er bringáit alapból ilyen áttételsorral szereli.
Én egy 2011-es SLX Dynasys 3x10-es rendszerből indultam ki, az egész hajtás-váltás homogén, kivéve a hátsó XT váltót. A korábbi cikkben kiszámoltam, hogy melyik áttételsor lenne számomra a legkedvezőbb, a 36/22-es kombó mellett tettem le a voksot, így mindhárom tányért cseréltem. Sokat gondolkodtam könnyebb és drágább tányérokon (pl. TA Chinook), de a beszerezhetőség és az ár miatt maradtam a Shimanonál. Ekkora tányéroknál pártíz gramm súlyhátrányt jelent, viszont acéltányérokat vehetünk, ami tartósabb, és nem mellesleg valamivel a váltási teljesítményünk is jobb, mint egy harmadik fél tányérjával. Lánc szempontjából a piacon levő tányérok többsége kompatibilis a 7-10-es rendszerekkel. Az a biztosabb, ha a rendszerünkhöz típusban és korban minél közelebb álló kerekeket választunk. Az átalakítás előtt ezeket szereztem be:
- 36-os trekking tányér, papírja szerint az M440-es 9-es hajtóműé, gyakorlatilag ezt árulják most M510 tányérként is, csak ezüst színben
- 22-es M660 tányér, 9-es SLX-nél ez a csörlő
- egysebességeshez való rövidebb lánctányércsavar, sok helyen árulják az olcsó Zoogie-t
- láncrövidítéshez pótcsap
- 8-as, 10-es alátétek
- hosszabb csavarok az átdobóba, a lehatároláshoz (M4x16 rozsdamentes imbusz)
A parkolóba lementem tesztelni: az átdobó várakozásomat felülmúlva teljesített. Ahhoz képest, hogy nem erre találták ki, és a magasságot is a váz szabta meg, egész szépen váltott felfele (bár néha kicsit bizonytalanabb), lefele meg hiba nélkül dobta a láncot. Viszont a nagy fogkülönbség miatt előjött egy olyan probléma, amire nem gondoltam, hogy a 36-os tányér rámpáiba beleér a lánc, ha a kistányéron a közepét elérem a hátsó sornak.
A kistányér és a hajtómű közé tettem egy 1mm-es alátétet, elkerülve a nagyobb tányér rámpáit. Kicsit korrigáltam a magasságon is - feljebb állítottam - hogy a kistányéron kompromisszum nélkül az átdobó ennek megfelelő részén fusson a lánc. A másik cél, hogy 36-os tányérnál mindkét oldalon, mindkét szélső állásban legyen határolólemez, nagy fogaknál ez a 42-es nagytányér magasságába esett bele, kis fogaknál pedig a 32-es középtányéréba. Mivel az átdobó használata a 36-os tányérnál kompromisszumos, kb. 7-8 fogaskereket tudunk kihasználni hátulról, a 22-es tányérnál csak a jóizlés szab határt. Természetesen a nagytányér tekintetében a hátsó kisebb kerekeket részesítettem előnyben, és ebben a beállításban az első váltó is határozottabban működik. Újabb parkolós teszt, majd éles bevetés...
Elég volt egy tekerés, hogy megállapítsam: ezt a 36/22-es kombinációt a 29erhez találták ki. Jóval kevesebbet használtam az első váltást, csak kaptatókon váltottam le. Egészen fura volt, hogy csak a sokkal gyorsabb hátsóváltót nyomkodom végig, és nem kell azzal foglalkozni, hogy rákészüljön az ember az átdobó használatára. Kicsit okosabban használva, lendületesen tekerve a csörlőhasználatot is minimalizálni lehet. Így már nem csodálkozom, hogy az alkatrészeket gondosan összeválogató és a részletekre is odafigyelő Canyon a 2012-es 29er bringáit alapból ilyen áttételsorral szereli.
2012. január 3., kedd
Hajtás-áttételek 29er viszonylatban
Tavaly nyáron (2011, friss még az újév) cseréltem le a bringát 29er-re. Shimanonál megjelent a 10-es rendszer, hátul nagyobb (36-os) nagykerékkel, amihez más fogszámú lánctányérokat kapcsoltak. A SRAM nyomására idén már 2x10-es rendszereket is bevezettek. Röviden elég sok minden történt, ahhoz, hogy elbizonytalanítsa az embert, hogy neki melyik hajtás a megfelelő, és ezek hogyan viszonyulnak a korábban megszokottakhoz.
Korábban kicsit értetlenkedve fogadtam a kéttányéros rendszerek térhódítását, de kicsit számolgatva rá kellett jönnöm, hogy van benne ráció. Az új bringa 3x10-es rendszerrel jött, szívesen kipróbáltam volna a 2x10-eset. Persze ha az ember teljesen új hajtást-váltást szeretne, az súlyos pénzekbe kerül. Örömmel olvastam Márkus Jani írását különböző konverziókról, a próbához elég lesz egy olcsó középső trekkingtányér is. Ekkor merült fel a kérdés, hogy milyen fogszámmal? Újabb számolgatások következtek, megpróbáltam a korábban nagyon népszerű rendszerhez (26-os kerék, 44-32-22-es hajtómű, 11-32-es fogaskoszorú) viszonyítani, melyiknél találom meg azt az optimális balanszot, hogy mindkét megközelítés előnyét élvezzem.
Viszonyszámok helyett, egy ismert áttételhez kötött sebességből számoltam végig a sorokat, így egyes sebességtartományok megjelennek az Y-tengelyen. A rendszer 2.25 colos gumikat feltételez, 175mm hosszú hajtókarral és 90-es pedálfordulattal. A referenciának használt 9 sebességes, 26-os MTB mindig pirossal van jelölve, 44-32-22-es hajtóművel, és 11-34-es fogaskoszorúval. A kékkel jelölt 29er, fix 11-36-os fogaskoszorúval rendelkezik, csak a hajtómű tányérjait cserélgettem (egyelőre elméletben).
Ezzel a 3x10-es konfigurációval már egy fél éves tapasztalatom van, és csak megerősíteni tudom a grafikonon látottakat. A 24-es csörlőhöz kicsit hozzá kell edződni a nagyobb kerék miatt, versenyen érdekes volt látni, hogy mennyivel magasabb fordulaton tekernek a 26-os bringákkal, nekem pedig már elfogyott az áttétel. Előny viszont, hogy több áttétel áll rendelkezésre, és a nagyobb átfedés miatt tovább is használható a kiskerék, akár 20 km/h-s tempóig. A másik két lánctányérnál elég hasonló sor jött ki, csak némileg más leosztásban.
A 38/26-as hajtómű azért érdekes, mert előreláthatólag ez lesz a legelterjedtebb kéttányéros kombó. Látható, hogy 26-os kerékkel valószínűleg épp a 3x9-es rendszer közé esne be, 29er-rel viszont a középső illetve a nagytányér irányába tolódik el az egész, így a kaptatókon tovább izmosodhatunk az új rendszerünkhöz, ha a haverokkal tartani akarjuk az iramot.
Megérzésem szerint ez a 36/22-es hajtómű lesz a befutó 29er bringán. A 26-os bringan tapasztalt csörlős teljesítmény, a 36-os tányér pedig épp kitölti a középső és a nagytányér közötti részt. A dolog szépsége, hogy erre is a legolcsóbb átépíteni. Ha bármilyen problémát okozna a túl nagy fogkülönbség, akkor még mindig ott van a jelenlegi hajtómű 24-es fogaskereke. A lánctányérok beszerzése már folyamatban van, a gyakorlati tapasztalatokról később.
Korábban kicsit értetlenkedve fogadtam a kéttányéros rendszerek térhódítását, de kicsit számolgatva rá kellett jönnöm, hogy van benne ráció. Az új bringa 3x10-es rendszerrel jött, szívesen kipróbáltam volna a 2x10-eset. Persze ha az ember teljesen új hajtást-váltást szeretne, az súlyos pénzekbe kerül. Örömmel olvastam Márkus Jani írását különböző konverziókról, a próbához elég lesz egy olcsó középső trekkingtányér is. Ekkor merült fel a kérdés, hogy milyen fogszámmal? Újabb számolgatások következtek, megpróbáltam a korábban nagyon népszerű rendszerhez (26-os kerék, 44-32-22-es hajtómű, 11-32-es fogaskoszorú) viszonyítani, melyiknél találom meg azt az optimális balanszot, hogy mindkét megközelítés előnyét élvezzem.
Viszonyszámok helyett, egy ismert áttételhez kötött sebességből számoltam végig a sorokat, így egyes sebességtartományok megjelennek az Y-tengelyen. A rendszer 2.25 colos gumikat feltételez, 175mm hosszú hajtókarral és 90-es pedálfordulattal. A referenciának használt 9 sebességes, 26-os MTB mindig pirossal van jelölve, 44-32-22-es hajtóművel, és 11-34-es fogaskoszorúval. A kékkel jelölt 29er, fix 11-36-os fogaskoszorúval rendelkezik, csak a hajtómű tányérjait cserélgettem (egyelőre elméletben).
Ezzel a 3x10-es konfigurációval már egy fél éves tapasztalatom van, és csak megerősíteni tudom a grafikonon látottakat. A 24-es csörlőhöz kicsit hozzá kell edződni a nagyobb kerék miatt, versenyen érdekes volt látni, hogy mennyivel magasabb fordulaton tekernek a 26-os bringákkal, nekem pedig már elfogyott az áttétel. Előny viszont, hogy több áttétel áll rendelkezésre, és a nagyobb átfedés miatt tovább is használható a kiskerék, akár 20 km/h-s tempóig. A másik két lánctányérnál elég hasonló sor jött ki, csak némileg más leosztásban.
A 38/26-as hajtómű azért érdekes, mert előreláthatólag ez lesz a legelterjedtebb kéttányéros kombó. Látható, hogy 26-os kerékkel valószínűleg épp a 3x9-es rendszer közé esne be, 29er-rel viszont a középső illetve a nagytányér irányába tolódik el az egész, így a kaptatókon tovább izmosodhatunk az új rendszerünkhöz, ha a haverokkal tartani akarjuk az iramot.
Megérzésem szerint ez a 36/22-es hajtómű lesz a befutó 29er bringán. A 26-os bringan tapasztalt csörlős teljesítmény, a 36-os tányér pedig épp kitölti a középső és a nagytányér közötti részt. A dolog szépsége, hogy erre is a legolcsóbb átépíteni. Ha bármilyen problémát okozna a túl nagy fogkülönbség, akkor még mindig ott van a jelenlegi hajtómű 24-es fogaskereke. A lánctányérok beszerzése már folyamatban van, a gyakorlati tapasztalatokról később.
2011. november 23., szerda
i5 2500k vs i7 2600 - tuning 2011-ben?
Bevallom őszintén kicsit megcsömörlöttem a folyamatos hardvercserén, és a tuningon. Nem arról van szó, hogy nem érdekelne a dolog, pusztán megváltozott a világ körülöttem, és a PC körül is. Manapság érdekesebb pl. az okostelefonok evolúciója, mert van mozgatórugója, és mert látványos ez a fejlődés.
Hogy tuningnál pontosan milyen mozgatórugóra is gondolok? Ez az egész tuning-dolog onnan indult, hogy az ember megpróbálta kihozni az adott hardverből a benne rejlő lehetőségeket, hogy spóroljon, hogy kicsit elodázza a cserét, vagy hogy egyáltalán jól (vagy jobban) fussanak a dolgok. Kicsit később már érdekelt, és kihívásnak is tartottam. Már kilencvenes évek első felében az alaplap leírását nézegetve szöget ütött a fejembe, hogy nem lehetne a 33 MHz-es 386 processzort 40-en járatni? Akkor még persze szó nem volt ennek támogatásáról - csak jumperek voltak, a biost teljesen másra használták, nem volt a processzoron hűtő (borda sem), volt, hogy feszültséget sem lehetett állítani (minek?), nem voltak módszerek, leírások, és még internet sem, csak nyomtatott szaksajtó, ahol szinte sose foglalkoztak ilyesmivel. Az első processzor aminél ezt ki is próbáltam, egy 486SX volt, aztán egy 486DX4 (volt Intel és AMD verzióm is), amit meg már csak tuningolva használtam az egy Pentium MMX volt 1998-ban. Ezután nem volt megállás.
Hogy mennyivel felfokozottabb volt a 90-es évek PC-s szempontból, az jól mutatja, hogy amíg 1993-ban jól használható gépnek számított egy 386-os, addig öt évvel később 6-7x magasabb órajelű processzorokat használtunk sokkal fejlettebb architektúrával, megjelentek a 3D-s gyorsítókártyák, és eljutottunk egy 320x200-ban futó programtól 800x600-ban (és felette) futó játékokig, demókig, évente elavulttá téve a technikát. Egy-két év ahhoz is elég volt, hogy egy csúcskonfig alig használható ócskavassá degradálódjon. Olyan programok is megjelentek gyakran, amik csak 2-3x sebességű (még nem létező) gépeken futottak élvezhetően, azt feltételezve, hogy egy-két éven belül úgyis eléri a hardverek szintje azt, hogy megfelelően fusson. Rohamléptekkel fejlődött a hardver, de mégsem tudta követni az igényeket.
Manapság ennek épp ellenkezője folyik. Ugyan belassult a hardverfejlődés, de a gyártók azért még mindig szép számmal jelentetik meg az újdonságokat, viszont a kihasználtságuk meg sem közelíti a 15 évvel korábbi szintet. Hogy visszakanyarodjunk a jelenhez - a több mint négy éve vásárolt Core 2 Quad processzorom ma egy ugyanolyan széleskörűen és jól használható processzor, mint amikor hozzájutottam. GPU-knál kicsit más a helyzet, de ott is kezd hasonlóvá válni a szituáció, de inkább a konzolok miatt.
Miért cserélek? Részemről a sebesség, alacsonyabb fogyasztás, érdeklődés, tuningban kihívás. Kb. ennyi. A gond az, hogy ezek az érvek lassan teljesen okafogyottá válnak: a sebesség szép, csak éppen felesleges, a benchmarkoknak szólnak, érdekelni kb. addig érdekel, amíg tesztelem, kihívás meg szinte semmi. Egyedül szinte a fogyasztás, illetve a hatékonyság marad, ha már egyszer cserél az ember, akkor lehetőleg legyen gyorsabb és fogyasszon kevesebbet is. Így jutottunk el a címben szereplő felvetésig. Már év elején is fontolgattam az i7 2600-at, mert ahogy számolgattam, olcsóbb lappal és hűtővel alig lett volna drágább, és kapható is volt, a K-s processzorokkal szemben. A 2500K remek processzor, a mai napig a legjobb ár/érték aránnyal rendelkezik, győzött a kíváncsiság. Ez így volt az elmúlt hetekben is, mert nem hagyott nyugodni a dolog, hogyha nem tuningolnék, akkor mit veszítek és mit nyerek. Először a 2500K-t járattam alapon, illetve próbáltam ki pár dolgot, majd ezen a gondolatmeneten "kimaxoltam" a konfigot. Szerencsére a processzorcsere nem fájt sokba, sebességben visszalépni sem nagyon akartam.
Nem egy reprezentatív tesztet csináltam, inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy egy masszívan párhuzamosítható feladat esetén mit kapok. Amúgy győz az órajel.
Valami hasonlóra számítottam. Ahol meg van oldva a 8 szál kérdése, jelent annyi előnyt, mint a tuning a másik processzor esetén. A jövőben megjelenő játékokban még némi előnyre is szert tehet a több cache és szál miatt. Az x264 benchmarknál Pass 1 esetén csak négy szál volt használatban.
A másik sarkallatos kérdés a fogyasztás volt. Az Asrock UEFI-nél van egy "powersave" funkció. Sajnos pontosan nem derült ki számomra, hogy mit csinál, az biztos, hogy alacsonyabb feszültségen járatja a processzort, kikapcsolgatja az alaplapon az inaktív fázisokat (Asrock programja szerint), és pl. a memóriának is tényleg 1.5 voltot ad, nincs túlfeszelve, mint alapból. A biztonság kedvéért lefuttattam pár stabilitástesztet, nem tapasztaltam semmi különöset, viszont processzortól és terheléstől függően egy 10-20 wattot jelent.
A powersave funkció elég volt ahhoz, hogy a 2600 beékelődjön az ugyanebben a módban működő, és alapfeszültségen járó 2500K értékei köze. A tuningolt értéktől természetesen messze jobb, miközben a sebességpotenciál hasonlóan benne van, szerintem egy jó alternatíva. Az én hűtési megoldásomban a ventilátorok alapból 600-as fordulaton járnak, hasonló hosszabb idejű terhelés alatt pörögnek fel 1000 RPM köré, ami azt jelenti, hogy 99%-ban sose járnak 600-as fordulat felett. A legnagyobb terhelés mellett sem melegedtek a processzormagok 50 fok fölé, így elégedett vagyok a megoldással: hasonló teljesítmény kedvezőbb feltételekkel.
Hogy tuningnál pontosan milyen mozgatórugóra is gondolok? Ez az egész tuning-dolog onnan indult, hogy az ember megpróbálta kihozni az adott hardverből a benne rejlő lehetőségeket, hogy spóroljon, hogy kicsit elodázza a cserét, vagy hogy egyáltalán jól (vagy jobban) fussanak a dolgok. Kicsit később már érdekelt, és kihívásnak is tartottam. Már kilencvenes évek első felében az alaplap leírását nézegetve szöget ütött a fejembe, hogy nem lehetne a 33 MHz-es 386 processzort 40-en járatni? Akkor még persze szó nem volt ennek támogatásáról - csak jumperek voltak, a biost teljesen másra használták, nem volt a processzoron hűtő (borda sem), volt, hogy feszültséget sem lehetett állítani (minek?), nem voltak módszerek, leírások, és még internet sem, csak nyomtatott szaksajtó, ahol szinte sose foglalkoztak ilyesmivel. Az első processzor aminél ezt ki is próbáltam, egy 486SX volt, aztán egy 486DX4 (volt Intel és AMD verzióm is), amit meg már csak tuningolva használtam az egy Pentium MMX volt 1998-ban. Ezután nem volt megállás.
Hogy mennyivel felfokozottabb volt a 90-es évek PC-s szempontból, az jól mutatja, hogy amíg 1993-ban jól használható gépnek számított egy 386-os, addig öt évvel később 6-7x magasabb órajelű processzorokat használtunk sokkal fejlettebb architektúrával, megjelentek a 3D-s gyorsítókártyák, és eljutottunk egy 320x200-ban futó programtól 800x600-ban (és felette) futó játékokig, demókig, évente elavulttá téve a technikát. Egy-két év ahhoz is elég volt, hogy egy csúcskonfig alig használható ócskavassá degradálódjon. Olyan programok is megjelentek gyakran, amik csak 2-3x sebességű (még nem létező) gépeken futottak élvezhetően, azt feltételezve, hogy egy-két éven belül úgyis eléri a hardverek szintje azt, hogy megfelelően fusson. Rohamléptekkel fejlődött a hardver, de mégsem tudta követni az igényeket.
Manapság ennek épp ellenkezője folyik. Ugyan belassult a hardverfejlődés, de a gyártók azért még mindig szép számmal jelentetik meg az újdonságokat, viszont a kihasználtságuk meg sem közelíti a 15 évvel korábbi szintet. Hogy visszakanyarodjunk a jelenhez - a több mint négy éve vásárolt Core 2 Quad processzorom ma egy ugyanolyan széleskörűen és jól használható processzor, mint amikor hozzájutottam. GPU-knál kicsit más a helyzet, de ott is kezd hasonlóvá válni a szituáció, de inkább a konzolok miatt.
Miért cserélek? Részemről a sebesség, alacsonyabb fogyasztás, érdeklődés, tuningban kihívás. Kb. ennyi. A gond az, hogy ezek az érvek lassan teljesen okafogyottá válnak: a sebesség szép, csak éppen felesleges, a benchmarkoknak szólnak, érdekelni kb. addig érdekel, amíg tesztelem, kihívás meg szinte semmi. Egyedül szinte a fogyasztás, illetve a hatékonyság marad, ha már egyszer cserél az ember, akkor lehetőleg legyen gyorsabb és fogyasszon kevesebbet is. Így jutottunk el a címben szereplő felvetésig. Már év elején is fontolgattam az i7 2600-at, mert ahogy számolgattam, olcsóbb lappal és hűtővel alig lett volna drágább, és kapható is volt, a K-s processzorokkal szemben. A 2500K remek processzor, a mai napig a legjobb ár/érték aránnyal rendelkezik, győzött a kíváncsiság. Ez így volt az elmúlt hetekben is, mert nem hagyott nyugodni a dolog, hogyha nem tuningolnék, akkor mit veszítek és mit nyerek. Először a 2500K-t járattam alapon, illetve próbáltam ki pár dolgot, majd ezen a gondolatmeneten "kimaxoltam" a konfigot. Szerencsére a processzorcsere nem fájt sokba, sebességben visszalépni sem nagyon akartam.
Nem egy reprezentatív tesztet csináltam, inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy egy masszívan párhuzamosítható feladat esetén mit kapok. Amúgy győz az órajel.
Valami hasonlóra számítottam. Ahol meg van oldva a 8 szál kérdése, jelent annyi előnyt, mint a tuning a másik processzor esetén. A jövőben megjelenő játékokban még némi előnyre is szert tehet a több cache és szál miatt. Az x264 benchmarknál Pass 1 esetén csak négy szál volt használatban.
A másik sarkallatos kérdés a fogyasztás volt. Az Asrock UEFI-nél van egy "powersave" funkció. Sajnos pontosan nem derült ki számomra, hogy mit csinál, az biztos, hogy alacsonyabb feszültségen járatja a processzort, kikapcsolgatja az alaplapon az inaktív fázisokat (Asrock programja szerint), és pl. a memóriának is tényleg 1.5 voltot ad, nincs túlfeszelve, mint alapból. A biztonság kedvéért lefuttattam pár stabilitástesztet, nem tapasztaltam semmi különöset, viszont processzortól és terheléstől függően egy 10-20 wattot jelent.
A powersave funkció elég volt ahhoz, hogy a 2600 beékelődjön az ugyanebben a módban működő, és alapfeszültségen járó 2500K értékei köze. A tuningolt értéktől természetesen messze jobb, miközben a sebességpotenciál hasonlóan benne van, szerintem egy jó alternatíva. Az én hűtési megoldásomban a ventilátorok alapból 600-as fordulaton járnak, hasonló hosszabb idejű terhelés alatt pörögnek fel 1000 RPM köré, ami azt jelenti, hogy 99%-ban sose járnak 600-as fordulat felett. A legnagyobb terhelés mellett sem melegedtek a processzormagok 50 fok fölé, így elégedett vagyok a megoldással: hasonló teljesítmény kedvezőbb feltételekkel.
2010. december 31., péntek
A tökéletes nyomás
Csináltam egy kis programot, hogyan kompenzálhatjuk a bringánkban a hőmérséklet hatására megváltozó nyomást: A tökéletes nyomás. BUÉK!
2010. december 19., vasárnap
Telenor CSC frissítés 2.2.1 JPX ROM-hoz
Hozzáigazítottam a verziószámot a legújabb 2.2.1-es ROM-hoz. Most PANJPX a kód. Letölthető innen, frissítési módszer nem változott.
2010. december 13., hétfő
Android 2.2.1 Telenoros lokalizációja Samsung Galaxy S-en
Felraktam a 2.2.1-es Androidot, de két dolgot hiányoltam belőle: az egyik a területi és ehhez kötött beállítások (pl. APN), a másik a magyar ékezetes karakterek a billentyűzetről. Sajnos ez utóbbit egyelőre nem sikerült előcsalogatni, de a korábbi Telenoros ROM-ból sikerült kimentenem az eredeti CSC fájlokat. Ezt egyszerűen tudjuk aktiválni:
- Rakjuk fel ODIN-nal a 2.2.1-es ROM-ot
- Rootoljuk a telefont pl. Super Oneclickel
- Telepítsük a Super Managert
- Super Manager File Explorerjében menüből engedélyezzük root hozzáférést
- Csomagoljuk ki a CSC fájlokat
- A telefon rendszermeghajtóján a system mappából töröljük CSC csomagnak megfelelő könyvtárat és fájlokat (CSC folder, CSCfiles.txt etc)
- Másoljuk be a kicsomagolt CSC fájlokat a megfelelő helyre
- Beállítások / Védett adataim / Gyári adatok visszaállítása
- Ha minden jól ment, akkor már a lokalizációnak megfelelő nyelvvel köszönt a telefon
- Ellenőrizzük kódokkal az azonosítókat: *2767*4387264636# (product code), *#1234# (ROM verziók), *#06# (IMEI), esetleg nézzük meg hozzáférési pontok nevét
Mindenki saját felelősségére végezze el a műveletet!
2010. szeptember 3., péntek
ATI tuning az új Powerplay-jel
Amikor tavaly ősszel megjelent az 5800-as széria, nagyon örültem, hogy a remek tuningolhatóság mellett is alacsony volt az idle fogyasztás. Ez sajnos nem tartott túl sokáig: az órajel kapuzás mellett sajnos a többmonitoros rendszereknél több probléma jött elő, amit az AMD úgy orvosolt, hogy tuning mellett a kártya nem tér vissza a legalacsonyabb szintre. Tuningolt kártya mellett ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy pl. 950/1100 MHz-nél a korábbi 157/300 helyett 400/1100 lett az idle órajelünk. Ez természetesen nem kevés fogyasztástöbblettel jár.
A legutolsó "jól" működő driver a 10.4 volt, így használhatjuk ezt, ha nincs több monitorunk, de tuningolni szeretnénk. Persze így lemaradunk a folyamatos frissítésekről, és én is beleszaladtam már olyan programba, ami el sem indult, csak a legújabb driver-rel. Másik megoldás az lenne, ha egy third party programmal oldanánk meg - ilyen sincs, főleg ha feszültséget is szeretnénk emelni. Írtam az MSI Afterburner készítőjének is, de sok jóval nem kecsegtetett.
Még volt pár másik idea is, de ez ami tényleg működött: 3D után visszaáll, illetve a többi lépcső is működik. Annyi hátránya van a dolognak, hogy a korábbi 400/1000-es órajel helyett 157/300-at kapunk olyan helyen ahol ezt a lepcsőt használná, de ez igazából akkor is fennállna, ha lenne egy korrektül működő 2D/3D profilban váltó program is.
A legutolsó "jól" működő driver a 10.4 volt, így használhatjuk ezt, ha nincs több monitorunk, de tuningolni szeretnénk. Persze így lemaradunk a folyamatos frissítésekről, és én is beleszaladtam már olyan programba, ami el sem indult, csak a legújabb driver-rel. Másik megoldás az lenne, ha egy third party programmal oldanánk meg - ilyen sincs, főleg ha feszültséget is szeretnénk emelni. Írtam az MSI Afterburner készítőjének is, de sok jóval nem kecsegtetett.
Nope. This way AMD managed to fix infamous powerplay related display flickering issue when overclocking a card with dual monitors connected. Now there is no longer flicker, but idle clocks are now higher regardless of single/multimonitor configuration when overclocking is applied. And this behavior is documented as multimonitor Overdrive enhancement in the Catalyst readme, so I won't expect any changes form AMD side.Így jött az az ötletem, hogy belekényszerítem a BIOS-on keresztül az alacsonyabb órajelbe: tehát a BIOS-ban szereplő 400/1000 helyett 157/300-at írtam.
Még volt pár másik idea is, de ez ami tényleg működött: 3D után visszaáll, illetve a többi lépcső is működik. Annyi hátránya van a dolognak, hogy a korábbi 400/1000-es órajel helyett 157/300-at kapunk olyan helyen ahol ezt a lepcsőt használná, de ez igazából akkor is fennállna, ha lenne egy korrektül működő 2D/3D profilban váltó program is.
2009. december 12., szombat
Olcsó alátét monitorokhoz
Véletlenül jutottam el ehhez a megoldáshoz: igazából azért csináltattam a natúr bútorlapokat, hogy tüskézhető legyen a doboz, amíg nincs állvány alatta. A falap és a doboz közé félgömb alakú szilikontappancsok kerültek, hogy ne közvetlenül érintkezzenek. Amikor a sors úgy hozta, hogy falikonzolra adtam a fejem, kipróbáltam a már "megtüskézett" fémlapon ezt a kombót.
A hatás nem maradt el - valahogy úgy működik, mint egy akusztikus lencse: kissé felnagyítja a dolgokat, de nagyon jótékonyan nyúl bele a zenébe. Megfogottabb lesz minden amellett, hogy nem esik össze, nem válik testetlenné. Azóta sikerült kipróbálnom egy másik dobozzal (Acoustic Energy One), ott is működik. Sajnos állványom most nincs, így arról nem tudok beszámolni. Több mint fél éve használom ezt a megoldást, de akármit módosítottam rajta, csak rontottam a hangon.
Érdemes egy próbát tenni, pár forintból megoldható az egész (két natúr bútorlap + 8 darab szilikon félgömb).
A hatás nem maradt el - valahogy úgy működik, mint egy akusztikus lencse: kissé felnagyítja a dolgokat, de nagyon jótékonyan nyúl bele a zenébe. Megfogottabb lesz minden amellett, hogy nem esik össze, nem válik testetlenné. Azóta sikerült kipróbálnom egy másik dobozzal (Acoustic Energy One), ott is működik. Sajnos állványom most nincs, így arról nem tudok beszámolni. Több mint fél éve használom ezt a megoldást, de akármit módosítottam rajta, csak rontottam a hangon.Érdemes egy próbát tenni, pár forintból megoldható az egész (két natúr bútorlap + 8 darab szilikon félgömb).
2009. november 16., hétfő
Sennheiser HH10: okos és hasznos
Sokat kerestem valami értelmes fejhallgató-tartót, de még a Sennheiser oldalán sem egyszerű fellelni ezt az okos kiegészítőt. Pedig igazan praktikus: polcra, vízszintesen, vagy függőlegesen is rögzíthető, nem okoz gondot, hogy az ember hova biggyessze a "fülesét", ami így nem hentereg valahol.
Mivel otthon a fejhallgatós dolgot hanyagoltam - hangdobozt azért szivesebben hallgatok -bevittem a munkahelyre az egész rendszert (Nuforce iCon, Grado SR60), és örömmel hallgatok rajta zenét. Eldugtam az asztal alá, így nem porosodik, és nincs útban sem.
Mivel otthon a fejhallgatós dolgot hanyagoltam - hangdobozt azért szivesebben hallgatok -bevittem a munkahelyre az egész rendszert (Nuforce iCon, Grado SR60), és örömmel hallgatok rajta zenét. Eldugtam az asztal alá, így nem porosodik, és nincs útban sem.
2009. október 20., kedd
ATI 5850 tuning és MSI Afterburner
Először csak az 5850-ről akartam írni egy rövidke beszámolót, de annyira kötődik a jelenlegi használata az MSI által fémjelzett Afterburner programocskához, hogy inkább egy kalap alá veszem őket. Annyit kell tudni az Afterburnerről, hogy az EVGA féle tuningprogramhoz hasonlóan, ez is a Rivatuner szerzőjétől származik, letagadni is nehez lenne a rokonságot. Örülök, hogy sikerül nekik pénzt csinálni abból, ami széleskörű elismerést váltott ki hosszú éveken keresztül a hardveres közösségekből.
Egy alapállapotú 5850-ről nincs értelme túl sokat regélni, mert teli van a net tesztekkel. Így inkább azt csináltam, hogy először kihoztam belőle, amit észszerűnek tartottam, és utána vizsgálom meg, hogy mennyiben is jó vétel egy tuningolt-belőtt 4890-hez képest (lsd. korábbi írásaim). A legtöbb tesztből annyit lehet nagyjából kiolvasni, hogy:
A VRM túlmelegedés a korábbi 4850/70 kártyákat elég hátrányosan érintette. A gyártó azzal védekezett, hogy driverből próbálta több-kevesebb sikerrel szankcionálni azokat a programokat, amik szerinte nem tükrözik a valós felhasználást. Ez szerintem sem technikailag, sem etikailag nem igazan korrekt megoldás. A kiiktatás egyébiránt jól sikerült, mert a végén már nem alkalmazásprofilt hoztak létre a "kártevő" program ellen, hanem a magas alu:tex arányú ÖSSZES program tiltólistára került.
Szerencsére a 5800 széria mentesült ezalól az eljárás alól, és ehelyett egy hardveres megoldással ellenőrzik a kérdéses részek hőmérsékletét. Ez utóbbi szó kulcsfontosságú, mert ha pl. kimenő áramot tiltanának eléggé lekorlátozhatnák a lehetőségeinket.
Mint látható, jól működik: kb. 120 fok környékén veszi vissza a kártya az órajeleket és a feszültséget. Ha tovább szeretnénk menni tuningban, nyilvánvaló, hogy a hűtéssel kell kezdenünk valamit. Sokan lecserélték a hűtőjüket a jó-régi Accelero S1 hűtésre, úgy hogy meghagyták a gyári "platnit". Én némi tesztelgetés után maradtam a gyári megoldásnál, mert Afterburner esetén szerencsére nincs szükség a BIOS átírására, hogy megváltoztassuk a fanprofilt.
A gyári hűtéssel kapcsolatban pár elvárásom volt:
Így már idle 900-1000 körüli fordulaton marad a ventilátor, játékok sem nagyon terhelik 40%-nak megfelelő fordulat fölé, Furmark alatt pedig nem szabályoz vissza (10-15 fokkal maradtam a küszöb alatt).
A 4800-asok elbaltázott energia-menedzsmentje miatt szükség volt ATT alatt 2D profilt létrehozni az alacsonyabb fogyasztáshoz, itt erre nincs szükség, a kártya fogyasztásán már nem nagyon lehet faragni, lényegében ugyanazt csinálta meg az ATI (DDR5 órajelét is csökkenti), amit korábban trükközve lehett. A másik oldalról: valami elképesztően jól skálázódik a GPU, tényleg szinte a hűtésünk és a kártya tápellátó körei szabnak határt a tuningolhatóságnak.
Itt van jelentősebb eltérés a 5850 és a 5870 között: a nagyobbik tesóra izmosabb tápellátás került, ami extrémebb feszültségeknél jóval alacsonyabb hőtermelésben nyilvánul meg. Ez némileg alacsonyabb órajelet szavatol, de azt ne felejtsük el, hogy eleve alacsonyabb órajelről indultunk - így a tesztekben tapasztalható kártyák közötti különbség elhanyagolható szintre hozható. Nem javaslom, hogy állandó használattal "kinyomjuk" a kártya szemét, 1.3V körüli feszültségen a teljesítményrángatásokra a ventilátor jól hallható fordulatingadozással válaszol (2D-be való visszaváltáskor megugrik). A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy érdemes egy 50 MHz-et visszavenni a lényegesen alacsonyabb fogyasztáshoz és hőmérsékletekhez, szinte elhanyagolható sebességcsökkenést okoz (pl. 950 MHz ~1.2V, 1000 Mhz ~1.3V+). A memóriára nem nagyon érdemes a karaktereket vesztegetni, jó esetben +10-15%-ot nyerhetünk vele, de ha sasszemünk van a hibákhoz, még ennyit sem, pedig emellé a GPU mellé elkelne a gyorsabb videómemória. Egyelőre 950/1100 MHz-en járatom, ez lett tesztelésem alapja is, három "gyors" grafikon a fogyasztást és a teljesítményt illetően:
Az 5850 jó eséllyel pályázik a felsőkategóriás kártyák között a valaha megjelent egyik legjobban tuningolható GPU címre. A jelenlegi nagy árdifferencia, és a minimális tuningolt sebességkülönbség számomra értelmetlenné tette az 5870-et. A tuningolt 4890-hez képest néhol 60% közeli pluszt kapunk, alacsonyabb idle fogyasztás mellett. Remélem, hogy ATI-ék a DX11 népszerűsítésével sikeresebbek lesznek, mint a DX10.1 kapcsán, a tesszelációval igazán látványos dolgokat lehet csinalni.
Egy alapállapotú 5850-ről nincs értelme túl sokat regélni, mert teli van a net tesztekkel. Így inkább azt csináltam, hogy először kihoztam belőle, amit észszerűnek tartottam, és utána vizsgálom meg, hogy mennyiben is jó vétel egy tuningolt-belőtt 4890-hez képest (lsd. korábbi írásaim). A legtöbb tesztből annyit lehet nagyjából kiolvasni, hogy:
- 20-30%-os sebességbeli előny
- halkabb terhelés alatt
- alacsony fogyasztás
- ha az árát is mellé tesszük, akkor egy nem túl jó ár/teljesítmény arány (1.5x árszorzó)
- BIOS órajel lock
- VRM túlmelegedes
A VRM túlmelegedés a korábbi 4850/70 kártyákat elég hátrányosan érintette. A gyártó azzal védekezett, hogy driverből próbálta több-kevesebb sikerrel szankcionálni azokat a programokat, amik szerinte nem tükrözik a valós felhasználást. Ez szerintem sem technikailag, sem etikailag nem igazan korrekt megoldás. A kiiktatás egyébiránt jól sikerült, mert a végén már nem alkalmazásprofilt hoztak létre a "kártevő" program ellen, hanem a magas alu:tex arányú ÖSSZES program tiltólistára került.
Szerencsére a 5800 széria mentesült ezalól az eljárás alól, és ehelyett egy hardveres megoldással ellenőrzik a kérdéses részek hőmérsékletét. Ez utóbbi szó kulcsfontosságú, mert ha pl. kimenő áramot tiltanának eléggé lekorlátozhatnák a lehetőségeinket.
Mint látható, jól működik: kb. 120 fok környékén veszi vissza a kártya az órajeleket és a feszültséget. Ha tovább szeretnénk menni tuningban, nyilvánvaló, hogy a hűtéssel kell kezdenünk valamit. Sokan lecserélték a hűtőjüket a jó-régi Accelero S1 hűtésre, úgy hogy meghagyták a gyári "platnit". Én némi tesztelgetés után maradtam a gyári megoldásnál, mert Afterburner esetén szerencsére nincs szükség a BIOS átírására, hogy megváltoztassuk a fanprofilt.A gyári hűtéssel kapcsolatban pár elvárásom volt:
- legyen halkabb, mint alapállapotban (~1100 körüli fordulat nem az igazi egy halk gépben, akárki akármit is mond)
- játékok alatt legyen elviselhető, itt kevésbé zavar a zaj
- extrémebb terheléseknél se szabályozzon le a kártya (pl. Furmark)
Így már idle 900-1000 körüli fordulaton marad a ventilátor, játékok sem nagyon terhelik 40%-nak megfelelő fordulat fölé, Furmark alatt pedig nem szabályoz vissza (10-15 fokkal maradtam a küszöb alatt).A 4800-asok elbaltázott energia-menedzsmentje miatt szükség volt ATT alatt 2D profilt létrehozni az alacsonyabb fogyasztáshoz, itt erre nincs szükség, a kártya fogyasztásán már nem nagyon lehet faragni, lényegében ugyanazt csinálta meg az ATI (DDR5 órajelét is csökkenti), amit korábban trükközve lehett. A másik oldalról: valami elképesztően jól skálázódik a GPU, tényleg szinte a hűtésünk és a kártya tápellátó körei szabnak határt a tuningolhatóságnak.
Itt van jelentősebb eltérés a 5850 és a 5870 között: a nagyobbik tesóra izmosabb tápellátás került, ami extrémebb feszültségeknél jóval alacsonyabb hőtermelésben nyilvánul meg. Ez némileg alacsonyabb órajelet szavatol, de azt ne felejtsük el, hogy eleve alacsonyabb órajelről indultunk - így a tesztekben tapasztalható kártyák közötti különbség elhanyagolható szintre hozható. Nem javaslom, hogy állandó használattal "kinyomjuk" a kártya szemét, 1.3V körüli feszültségen a teljesítményrángatásokra a ventilátor jól hallható fordulatingadozással válaszol (2D-be való visszaváltáskor megugrik). A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy érdemes egy 50 MHz-et visszavenni a lényegesen alacsonyabb fogyasztáshoz és hőmérsékletekhez, szinte elhanyagolható sebességcsökkenést okoz (pl. 950 MHz ~1.2V, 1000 Mhz ~1.3V+). A memóriára nem nagyon érdemes a karaktereket vesztegetni, jó esetben +10-15%-ot nyerhetünk vele, de ha sasszemünk van a hibákhoz, még ennyit sem, pedig emellé a GPU mellé elkelne a gyorsabb videómemória. Egyelőre 950/1100 MHz-en járatom, ez lett tesztelésem alapja is, három "gyors" grafikon a fogyasztást és a teljesítményt illetően:
Az 5850 jó eséllyel pályázik a felsőkategóriás kártyák között a valaha megjelent egyik legjobban tuningolható GPU címre. A jelenlegi nagy árdifferencia, és a minimális tuningolt sebességkülönbség számomra értelmetlenné tette az 5870-et. A tuningolt 4890-hez képest néhol 60% közeli pluszt kapunk, alacsonyabb idle fogyasztás mellett. Remélem, hogy ATI-ék a DX11 népszerűsítésével sikeresebbek lesznek, mint a DX10.1 kapcsán, a tesszelációval igazán látványos dolgokat lehet csinalni.
2009. szeptember 17., csütörtök
Athlon II X2 245 HTPC aspektusból
Anno a chipset miatt (780G) választottam a HTPC alapjának az AMD-t. Úgy gondolkodtam, hogy hardveresen fogom a videókat nézni, és ha valamiért nem jó a DXVA, akkor még mindig ott a 4850e processzor, hogy szoftveresen megtegye ugyanezt. Hát a DXVA-s félelmeim beigazolódtak, sajnos elég sok videóval volt probléma, így maradt a processzorra a munka jelentős része.
Az AMD szerint egy 2.4 GHz-es X2 processzor elegendő az 1080p videókhoz is - ez egy elég optimista becslés. Valóban bizonyos környezetben talán megoldható, de alapvetően kevés ehhez, ha ettől az ideális környezettől eltérünk. Windows 7 mellett akármilyen szoftveres codec-et társítottam a Mediaportalhoz, nem volt elég. Ráadásul áttértem az XBMC-re, ami a kevésbé optimalizált FFDShow alapú codec-ével végképp betette a kaput.
Ugyan úgy voltam vele, hogy ez a konfig évekig életképes lesz HTPC-nek, processzorcsere lett a vége. Egy utóbbi időben népszerű Athlon II X2 került bele - lássuk milyenek a tapasztalatok ebből az aspektusból! Alapvetően két fő elvárás van: kellő teljesítmény egy 1080p videóhoz, és alacsony fogyasztás.
Teljesítményügyileg rendben vagyunk: videó-dekódolásnál egy 40-50% előnyt tud felmutatni. Ez annyit jelent, hogy XMBC alatt - a 4850e-n szaggató filmrészletnél - így is 80-90%-os terheltséget kaptam, ami elég. A dekóderek miatt érdekességképpen betettem egy már ezekhez a processzorokhoz képest is retrónak számító Core 2 alapú rendszert (már nálam is a harmadik évében van). Az Intel még mindig erős ebben, mindenféle újabb SSE4.1 nélkül. Nagyon eltérő a codec-ek optimalizáltsága is: pl. a DivX 7 1.8x gyorsabb egy AMD-s rendszeren, és 2.9x egy Intel Quad-os rendszeren, mint FFDShow-val.
Mivel HTPC-ről van szó, tuning a szó szoros értelmében szóba nem jöhet - de lényegében a feszültség csökkentésével épp ugyanazt csinálom. A gyári feszültség stabilizálásához a régi X2-nek 1.05V az újnak 1.15V kellett (az eredeti feszültségek 1.2 illetve 1.35V).
Kicsit tartottam a fogyasztástól, de teljesen pozitívan csalódtam: a 45 nano megtette a hatását. Ezen a felhasználási területen a fejlettebb terheléses menedzsmentnek (is) köszönhetően teljesen partnere volt az energiatakarékos processzornak. Hamarosan jelenik meg 240E Athlon II 45 watt TDP-vel, ami valószínűleg még alacsonyabb értékeken tudja a gyári órajelét.
HTPC-be az Athlon II X2 245 nagyon jó vétel: kapunk +40-50% teljesítményt, hasonló fogyasztás mellett, igazan kedvező áron. Megérdemelten a ma kapható legjobb ár/érték arányú processzor.
Az AMD szerint egy 2.4 GHz-es X2 processzor elegendő az 1080p videókhoz is - ez egy elég optimista becslés. Valóban bizonyos környezetben talán megoldható, de alapvetően kevés ehhez, ha ettől az ideális környezettől eltérünk. Windows 7 mellett akármilyen szoftveres codec-et társítottam a Mediaportalhoz, nem volt elég. Ráadásul áttértem az XBMC-re, ami a kevésbé optimalizált FFDShow alapú codec-ével végképp betette a kaput.
Ugyan úgy voltam vele, hogy ez a konfig évekig életképes lesz HTPC-nek, processzorcsere lett a vége. Egy utóbbi időben népszerű Athlon II X2 került bele - lássuk milyenek a tapasztalatok ebből az aspektusból! Alapvetően két fő elvárás van: kellő teljesítmény egy 1080p videóhoz, és alacsony fogyasztás.
Teljesítményügyileg rendben vagyunk: videó-dekódolásnál egy 40-50% előnyt tud felmutatni. Ez annyit jelent, hogy XMBC alatt - a 4850e-n szaggató filmrészletnél - így is 80-90%-os terheltséget kaptam, ami elég. A dekóderek miatt érdekességképpen betettem egy már ezekhez a processzorokhoz képest is retrónak számító Core 2 alapú rendszert (már nálam is a harmadik évében van). Az Intel még mindig erős ebben, mindenféle újabb SSE4.1 nélkül. Nagyon eltérő a codec-ek optimalizáltsága is: pl. a DivX 7 1.8x gyorsabb egy AMD-s rendszeren, és 2.9x egy Intel Quad-os rendszeren, mint FFDShow-val.
Mivel HTPC-ről van szó, tuning a szó szoros értelmében szóba nem jöhet - de lényegében a feszültség csökkentésével épp ugyanazt csinálom. A gyári feszültség stabilizálásához a régi X2-nek 1.05V az újnak 1.15V kellett (az eredeti feszültségek 1.2 illetve 1.35V).
Kicsit tartottam a fogyasztástól, de teljesen pozitívan csalódtam: a 45 nano megtette a hatását. Ezen a felhasználási területen a fejlettebb terheléses menedzsmentnek (is) köszönhetően teljesen partnere volt az energiatakarékos processzornak. Hamarosan jelenik meg 240E Athlon II 45 watt TDP-vel, ami valószínűleg még alacsonyabb értékeken tudja a gyári órajelét.HTPC-be az Athlon II X2 245 nagyon jó vétel: kapunk +40-50% teljesítményt, hasonló fogyasztás mellett, igazan kedvező áron. Megérdemelten a ma kapható legjobb ár/érték arányú processzor.
2009. május 31., vasárnap
Hardverek tesztelése szoftverekkel - fogyasztási adatok
Általában tuning közben jön elő az a probléma, hogy valamivel ellenőriznünk kell, hogy ugyanolyan stabil maradt e a rendszerünk, mint előtte. Fontos megemlíteni, hogy csak az a használható tuning, aminél a hardver a felhasználási környezetben pontosan ugyanazt nyújtja, mint előtte. A kellően nem kitesztelt hardverek sok gondot okozhatnak felhasználójának, egyértelműbb fagyásokkal, vagy alattomosabb időnkénti hibákkal, amik akár a háttértárak tartalmát is tönkretehetik anélkül, hogy "láványos" hibákat okoznának: gondoljunk csak bele, hogy egy hibásan működő processzor hibásan ír valamit a memóriába, ami hibásan kerül ki a háttértárra is (rossz esetben egy leíró táblába - összeborítva a tárat). Természetesen ez a folyamat többi láncszeménél is előfordulhat.
Az esetek legnagyobb részében a gondot melegedés okozza, mivel a hőmérséklet növekedésével folyamatosan csökken a elérhető órajel. Ezeket gyárilag természetesen egy széles felhasználói spektrumra állapítják meg, így helyet hagynak a jobb hűtési megoldásokkal rendelkező felhasználó számára, hogy magasabb órajelen használja a melegebb helyre tervezett hardveret. Nem akarok belemenni nagyon a tuning problematikájába, mert bejön még a feszültség, ennek stabilitása, stb - órákon át lehetne ragozni.
Ezt a kis kitérőt csak azért ejtettem, hogy egyértelművé váljon, hogy miért lehet fontos a fogyasztási adatok vizsgálata - a jelenlegi félvezetők nagyon rossz hatékonysággal működnek, így sok esetben igaz azaz ökölszabály, hogy amelyik program nagyobb fogyasztást produkál, akkor az nagyobb hőtermeléssel is jár, ez pedig a fent említett okok miatt jobban alkalmassá válik arra, hogy ellenőrizzük szélsőséges helyzetekben is a stabilitást. Aki járatos a tuningban az természetesen tudja, hogy ez nem mindenütt igaz (más is válhat szűk keresztmetszetté). Lefuttattam pár tesztelésre használt programot, és pár játékot.
A tesztkonfig nem egy extrém masina - a fő fogyasztók egy Q6600 processzor szolid tuninggal (@3.2g, 1.26v) és egy órajel emelt ATI HD4890 (@920/4300). Ennek ellenére szembetűnő lehet, hogy így sem volt nehéz 400 watt feletti felvételt kicsikarni belőle. Ugyanez a konfig jelentősebb feszültségemelésekkel simán produkálna még plusz 100 wattot. Meglepő ugye? És akkor nem beszéltünk egy több GPU-val ellátott rendszerekről - a processzorok ma már csak másodhegedűsök ebben a "játékban".
Ezért nem mindegy, hogy a review-t készítő teszterek mit használnak - sajnos a mai napig bevett gyakorlat hogy pl. konfigurációk tesztelésére megelégszenek egy Cinebench vagy egy 3DMark lefuttatásával, és utána kijelentik, hogy töredékét nem használjuk ki a tápnak. Pedig előfordulhat olyan helyzet is, hogy ennek közel másfélszeresével terheljük a tápunkat, anélkül, hogy ez feltűnne. Azonban való igaz, átlagos játékoknál nem szökik fel ennyire - de már csak ezért sem alkalmasak legtöbbször tesztelésre.
A videokártyák stabilitására még most sem fektetnek elég hangsúlyt, és hogy kicsit cáfoljam magamat - ezen a konfiguráción a GPUTool bizonyult a legagresszívebb teszelési módszernek. Valószínűleg a Furmark alkalmasabb lenne minden szempontból, csak ott nem kapunk visszajelzést mindenegyes hibás pixelről - a szem pedig nem megfelelő arra, hogy kiszűrjünk minden egyes hibát, a GPUTool megteszi ezt nekünk. Jelenleg egy óránként előforduló hibás pixel nyilván nem fog senkinek feltűnni, fagyáshoz sem vezet jó eséllyel, de a jövőben fontos, hogy ne számoljon "félre" a GPU, mert GPGPU-s környezetben könnyen visszaüthet ha az alkalmazás megakad a visszaadott hibás adatokon.
Az esetek legnagyobb részében a gondot melegedés okozza, mivel a hőmérséklet növekedésével folyamatosan csökken a elérhető órajel. Ezeket gyárilag természetesen egy széles felhasználói spektrumra állapítják meg, így helyet hagynak a jobb hűtési megoldásokkal rendelkező felhasználó számára, hogy magasabb órajelen használja a melegebb helyre tervezett hardveret. Nem akarok belemenni nagyon a tuning problematikájába, mert bejön még a feszültség, ennek stabilitása, stb - órákon át lehetne ragozni.
Ezt a kis kitérőt csak azért ejtettem, hogy egyértelművé váljon, hogy miért lehet fontos a fogyasztási adatok vizsgálata - a jelenlegi félvezetők nagyon rossz hatékonysággal működnek, így sok esetben igaz azaz ökölszabály, hogy amelyik program nagyobb fogyasztást produkál, akkor az nagyobb hőtermeléssel is jár, ez pedig a fent említett okok miatt jobban alkalmassá válik arra, hogy ellenőrizzük szélsőséges helyzetekben is a stabilitást. Aki járatos a tuningban az természetesen tudja, hogy ez nem mindenütt igaz (más is válhat szűk keresztmetszetté). Lefuttattam pár tesztelésre használt programot, és pár játékot.
A tesztkonfig nem egy extrém masina - a fő fogyasztók egy Q6600 processzor szolid tuninggal (@3.2g, 1.26v) és egy órajel emelt ATI HD4890 (@920/4300). Ennek ellenére szembetűnő lehet, hogy így sem volt nehéz 400 watt feletti felvételt kicsikarni belőle. Ugyanez a konfig jelentősebb feszültségemelésekkel simán produkálna még plusz 100 wattot. Meglepő ugye? És akkor nem beszéltünk egy több GPU-val ellátott rendszerekről - a processzorok ma már csak másodhegedűsök ebben a "játékban".Ezért nem mindegy, hogy a review-t készítő teszterek mit használnak - sajnos a mai napig bevett gyakorlat hogy pl. konfigurációk tesztelésére megelégszenek egy Cinebench vagy egy 3DMark lefuttatásával, és utána kijelentik, hogy töredékét nem használjuk ki a tápnak. Pedig előfordulhat olyan helyzet is, hogy ennek közel másfélszeresével terheljük a tápunkat, anélkül, hogy ez feltűnne. Azonban való igaz, átlagos játékoknál nem szökik fel ennyire - de már csak ezért sem alkalmasak legtöbbször tesztelésre.
A videokártyák stabilitására még most sem fektetnek elég hangsúlyt, és hogy kicsit cáfoljam magamat - ezen a konfiguráción a GPUTool bizonyult a legagresszívebb teszelési módszernek. Valószínűleg a Furmark alkalmasabb lenne minden szempontból, csak ott nem kapunk visszajelzést mindenegyes hibás pixelről - a szem pedig nem megfelelő arra, hogy kiszűrjünk minden egyes hibát, a GPUTool megteszi ezt nekünk. Jelenleg egy óránként előforduló hibás pixel nyilván nem fog senkinek feltűnni, fagyáshoz sem vezet jó eséllyel, de a jövőben fontos, hogy ne számoljon "félre" a GPU, mert GPGPU-s környezetben könnyen visszaüthet ha az alkalmazás megakad a visszaadott hibás adatokon.
2009. május 23., szombat
Új 4890 BIOS vs. Dell 2408WFP
Korábban írtam róla, hogy gondjaim akadtak a monitorommal és a videókártyámmal - bizonyos időközönként eltűnt a kép a monitorról, mintha kikapcsolt volna egy-egy másodpercre, majd utána, mintha mi sem történt volna, visszajött. Ez a gép működésére nem hatott ki, de mégis bosszantó volt a dolog, két ilyen drága hardvernél.
Amikor a bejegyzést írtam, aktívan figyeltem a netet, hátha történik valami előrelépés, de semmi. Aztán a héten kaptam a Prohardveres fiókomba egy üzenetet, hogy kiadtak egy új biost a 4890-hez, és ez orvosolja a dolgot. Fel is tettem, és azóta tényleg nem tapasztaltam a hibát. Köszönet a kollégának, hogy felhívta rá a figyelmemet.
A www.techPowerUp.com BIOS adatbázisából bárki letöltheti az újabb verziókat, én a teljesen referencia VER011.022.001.005.032404 ATI BIOS-t használom azóta. A lényeg, hogy ez, vagy ennél újabb verzió kerüljön a kártyába. Kipróbáltam még pár másikat, annak reményében, hogy hátha van a tuningban eltérés (feszültség, timing, stb), de ilyen szempontból teljesen egyformák.
Amikor a bejegyzést írtam, aktívan figyeltem a netet, hátha történik valami előrelépés, de semmi. Aztán a héten kaptam a Prohardveres fiókomba egy üzenetet, hogy kiadtak egy új biost a 4890-hez, és ez orvosolja a dolgot. Fel is tettem, és azóta tényleg nem tapasztaltam a hibát. Köszönet a kollégának, hogy felhívta rá a figyelmemet.
A www.techPowerUp.com BIOS adatbázisából bárki letöltheti az újabb verziókat, én a teljesen referencia VER011.022.001.005.032404 ATI BIOS-t használom azóta. A lényeg, hogy ez, vagy ennél újabb verzió kerüljön a kártyába. Kipróbáltam még pár másikat, annak reményében, hogy hátha van a tuningban eltérés (feszültség, timing, stb), de ilyen szempontból teljesen egyformák.
2009. május 12., kedd
Windows XP vs. Windows 7 benchmarkok
Eddig még nem fordult elő, hogy egy Windows kisebb erőforrásigénnyel rendelkezzen, mint az előző verzió. De nem csak ebben jobb a Windows 7 a Vistánál - logikusabb, áttekinthetőbb, kevesebb salang. Lehet megkérdeztek pár felhasználót?
Eddig XP-t használtam, mert akárhányszor rohantam neki a Vistának, pár heti, havi használat után visszakerült a bevált operációs rendszer. Meglepődve tapasztaltam, hogy néhány játékot gyorsabban is futtat, mint az XP (DirectX 9 persze mindkét oldalon). Le is futtattam párat. A hardver egy ATI 4890 volt egy Q6600 társaságában.
DirectX9 alól a H.A.W.X és a Tropics Demo gyorsabb, a többi hasonló. Ez talán nem véletlen.
A DirectX 10 erőltetése még mindig nem indokolt, mert egyedül a FarCry 2 profitál belőle, valahol pedig a fele sebességgel fut, minimális grafikai többlettel. Ehhez képest hasonló kinézetet ígértek gyorsabban - mikor? A Windows 7-ben már DirectX 11 van.
Eddig XP-t használtam, mert akárhányszor rohantam neki a Vistának, pár heti, havi használat után visszakerült a bevált operációs rendszer. Meglepődve tapasztaltam, hogy néhány játékot gyorsabban is futtat, mint az XP (DirectX 9 persze mindkét oldalon). Le is futtattam párat. A hardver egy ATI 4890 volt egy Q6600 társaságában.
DirectX9 alól a H.A.W.X és a Tropics Demo gyorsabb, a többi hasonló. Ez talán nem véletlen.
A DirectX 10 erőltetése még mindig nem indokolt, mert egyedül a FarCry 2 profitál belőle, valahol pedig a fele sebességgel fut, minimális grafikai többlettel. Ehhez képest hasonló kinézetet ígértek gyorsabban - mikor? A Windows 7-ben már DirectX 11 van.
2009. május 11., hétfő
ATI 4890 skálázódás jobb hűtéssel
A múltkori teszt után nem hagyott nyugodni, hogy jobb hűtéssel hogyan skálázódik a kártya. Egy gyors kísérletnek megteszi a ventilátor 100%-ra állítása is (18-20 fok javulás).
Ahogy számítani lehetett - némi órajel előny (~10 MHz) hűtési kapacitáson belül, ahogy pedig az automata vezérléssel kifullad, kinyílik a grafikon "szája". A referencia megoldásnál egy jelentősen jobb hűtéssel (30-40 fokkal) nyerhetnénk stabil szinten ~50 MHz-et pluszban. Így próbálkozás szintjén érdekes - de a tényleges gyorsulás nagyságát figyelembe véve sokkal több áldozattal (jelentősen megnövekedett fogyasztás, drágább hűtés) járna a dolog, mint haszonnal.
Ahogy számítani lehetett - némi órajel előny (~10 MHz) hűtési kapacitáson belül, ahogy pedig az automata vezérléssel kifullad, kinyílik a grafikon "szája". A referencia megoldásnál egy jelentősen jobb hűtéssel (30-40 fokkal) nyerhetnénk stabil szinten ~50 MHz-et pluszban. Így próbálkozás szintjén érdekes - de a tényleges gyorsulás nagyságát figyelembe véve sokkal több áldozattal (jelentősen megnövekedett fogyasztás, drágább hűtés) járna a dolog, mint haszonnal.
2009. május 8., péntek
GPUTool, ATI 4890, tuning, skálázódás
A HWSW fórumára tegnap belinkelt GPUToolnak nagy jövőt jósolok hardveres berkekben. A jelenleg még 0.0.0.0-ás verziószámot viselő, ATITool nyomdokain íródott programocska segítségével könnyebben feszegethetjünk videokártyánk tuningbeli képességeit. Ez egy automatikusan tesztelő alkalmazás, melyekből az említett ATIToolon kívül szinte semmilyen más épkézláb, ténylegesen használható program nem született. Ezért van, hogy legtöbbször "manuálisan" sokkal gyorsabban és biztosabban meg lehetett állapítani, mint egy általában túlzottan optimista szoftverrel.
Első alkalmazási területem a 4890 skálázódásának vizsgálata volt. Tesztelési módszerem, hogy minden fázisra megállapítottam legalább egy perces hibamentes futási időt. Ez természetesen nem rendesen kitesztelt állapot - de a program biztosítja, hogy a hagyományos gyakorlattal szemben mindig ugyanolyan körülmenyek között szülessen meg az eredmeny - ez nem csak itt, hanem mindenféle mérésnél elengedhetetlen.
GPU esetén csak megerősíteni tudom a korábbi Furmarkos tapasztalatomat - nagyjából 1.4v-ig megfelelően skálázódik a gyári hűtési megoldással a kártya, utána már semmi sem történik. Más hűtéssel és környezettel természetesen más grafikon született volna.
A memória tesztek kicsit csalókák. Azért becsapósak az ilyen jellegű tesztek, mert a bemelegedett memória hajlamos máshogy viselkedni, még akkor is, amikor nem hűlt ki. Tehát lehet olyan órajelen is hibásnak mutatja, ahol ha azzal kezdjük, stabil értéket kapunk. De ez ne tántorítson el minket - sajnos itt világosan látszik, hogy a feszültségemelesnek szinte semmi hatása nincs, elenyésző a tényleges szerepe.
Kíváncsiság képpen megnéztem, hogy az itt szimpatikus feszültésértéken mi változik, ha megnövelem a ventilátor fordulatszámát 100%-ra: egy 15-20 fokkal kaptam alacsonyabb hőmérsékletet. GPU-nál 980-ról (1.4v) 995 változott az eredmény, memóriánál viszont semmivel sem jutottam szinte előbbre (1135).
Hogyan teszteljünk? Érdemes a GPU-t és a memóriát is ott hagyni pár órára. Mindig csak az egyik felet nyaggassuk! Ezután kapunk egy hozzávetőlegesen jó értéket, amiből már ki lehet indulni. Miután kihűlt a kártya, visszaellenőrzés gyanánt állítsuk be ezeket az értékeket már manuálisan és teszteljük stabilitásteszttel (az itt külön futtathatóval, vagy Furmarkkal pl.).
A program jó meg minden - de nem helyettesíti a Furmarkot. Maga a tesztelő része nem stresszeli annyira kártyát - tehát mindenképp érdemes azt is hasznalni. Amiben jobb, hogy a program minden pixelhibát észrevesz, amit a szemlélő képtelen Furmark esetén. Általában már csak az tűnik fel, ha nagyon durva hibákat kezd el dobálni a program, vagy esetleg kifagyott. Ha rendesen működik, használata mindenképp javallott, főleg kezdő tuningosoknak.
4890 esetén már most is egész jól működik a program, de van egykét ötletem hogyan lehetne még jobbá tenni. Ezeket majd megírom a készítő fórumán.
Első alkalmazási területem a 4890 skálázódásának vizsgálata volt. Tesztelési módszerem, hogy minden fázisra megállapítottam legalább egy perces hibamentes futási időt. Ez természetesen nem rendesen kitesztelt állapot - de a program biztosítja, hogy a hagyományos gyakorlattal szemben mindig ugyanolyan körülmenyek között szülessen meg az eredmeny - ez nem csak itt, hanem mindenféle mérésnél elengedhetetlen.
GPU esetén csak megerősíteni tudom a korábbi Furmarkos tapasztalatomat - nagyjából 1.4v-ig megfelelően skálázódik a gyári hűtési megoldással a kártya, utána már semmi sem történik. Más hűtéssel és környezettel természetesen más grafikon született volna.
A memória tesztek kicsit csalókák. Azért becsapósak az ilyen jellegű tesztek, mert a bemelegedett memória hajlamos máshogy viselkedni, még akkor is, amikor nem hűlt ki. Tehát lehet olyan órajelen is hibásnak mutatja, ahol ha azzal kezdjük, stabil értéket kapunk. De ez ne tántorítson el minket - sajnos itt világosan látszik, hogy a feszültségemelesnek szinte semmi hatása nincs, elenyésző a tényleges szerepe.
Kíváncsiság képpen megnéztem, hogy az itt szimpatikus feszültésértéken mi változik, ha megnövelem a ventilátor fordulatszámát 100%-ra: egy 15-20 fokkal kaptam alacsonyabb hőmérsékletet. GPU-nál 980-ról (1.4v) 995 változott az eredmény, memóriánál viszont semmivel sem jutottam szinte előbbre (1135).
Hogyan teszteljünk? Érdemes a GPU-t és a memóriát is ott hagyni pár órára. Mindig csak az egyik felet nyaggassuk! Ezután kapunk egy hozzávetőlegesen jó értéket, amiből már ki lehet indulni. Miután kihűlt a kártya, visszaellenőrzés gyanánt állítsuk be ezeket az értékeket már manuálisan és teszteljük stabilitásteszttel (az itt külön futtathatóval, vagy Furmarkkal pl.).
A program jó meg minden - de nem helyettesíti a Furmarkot. Maga a tesztelő része nem stresszeli annyira kártyát - tehát mindenképp érdemes azt is hasznalni. Amiben jobb, hogy a program minden pixelhibát észrevesz, amit a szemlélő képtelen Furmark esetén. Általában már csak az tűnik fel, ha nagyon durva hibákat kezd el dobálni a program, vagy esetleg kifagyott. Ha rendesen működik, használata mindenképp javallott, főleg kezdő tuningosoknak.
4890 esetén már most is egész jól működik a program, de van egykét ötletem hogyan lehetne még jobbá tenni. Ezeket majd megírom a készítő fórumán.
2009. április 29., szerda
Rossz házasság? ATI 4890 és Dell 2408WFP
Amikor megvettem a 4890 kártyámat feltűnt, hogy néha elmegy a kép egy-egy másodpercre. Nem nagyon érdekelt a téma, úgy gondoltam hátha valami driver-maradvány, vagy egyéb hiba csinálja. Akármit próbáltam, nem sikerült fixelni a dolgot. Most hogy rákerestem a témára, kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Elég régóta űzöm a hardveres csereberét, de ilyenről még sose hallottam.
Röviden: akarmilyen párosításban rendesen működik mind a monitor, mind a videókártya, csak együtt produkálják ezt a hibát. Ez azért gond, mert ugye hiába viszem vissza bármelyiket, hogy nem jó - kipróbálják, nincs gond. Ahogy olvasgattam a fórumokban, reménykednek, hogy a következő ATI driverrel (9.5) kijavítják.
Hogy idézzek az egyik fórumról:
Röviden: akarmilyen párosításban rendesen működik mind a monitor, mind a videókártya, csak együtt produkálják ezt a hibát. Ez azért gond, mert ugye hiába viszem vissza bármelyiket, hogy nem jó - kipróbálják, nincs gond. Ahogy olvasgattam a fórumokban, reménykednek, hogy a következő ATI driverrel (9.5) kijavítják.
Hogy idézzek az egyik fórumról:
So when you contact Dell they said try the monitor with a different card and since no problem they say then the monitor is fine, contact the card maker. I contacted MSI and same thing they ask me to try the cards with a non Dell monitor and since no problem there they say card is fine contact Dell. LOL is a vicious cycle...2009. május 4. update - Ubuntu alól próbáltam feltenni a drivert, ami fel is ment, viszont azt írta a kártyára, hogy nincs támogatva - hasonló felbontásban ugyanúgy villog. Ez sajnos azt jelenti, hogy kicsi az esélye, hogy bármiféle előrelépés várható szoftveres oldalról (driver, etc), kár érte. A másik észrevételem, hogy mintha összefüggene a villogás gyakorisága a képernyőfrissítéssel: 59-ről 60-ra állítva úgy érzem csökkent.
2009. április 26., vasárnap
HTPC építés: legyen olcsó, hatékony, halk
Amikor végre valahára vettünk egy LCD TV-t, akkor el kezdtem gondolkodni, hogy ideje lenne lecserélni a Squeezebox Duetemet egy HTPC-re. Filmet relatív ritkán szoktam nézni, a házimozis hype pedig sose érintett meg, de azert vannak kétségtelenül vonzó részei a dolognak.
Az alkatrészek kiválasztásának mikéntkébe annyira nem akarok belemenni, sebességileg volt olyan kritérium, hogy szoftveresen is elvigye a FullHD videókat, de azért rendelkezzen hardveres dekódolási lehetőséggel is. Sokat agyaltam mindenféle kis gépen (épp robbanás előtt a piac), de drágák, és mivel nem standard PC-s alkatrészeket használnak, nehéz megoldani: ha nem csendes, vagy nem jó rajta valamilyen kimenet, esetleg idővel meghibásodik valami. Egyszóval legyen hagyományos alkatrészekből, ennek előnye, hogy olcsón és egyszerűen beszerezhetőek, bővíthetőek. Egy rövídített lista, próbáltam jó ár/érték arányú egységeket választani:
Alapállapotban a ház az árához képest egy meglepően minőségi érzetet keltő szerkezet, de azért nem tudja meghazudtolni önmagát: filigrán lemezekből összerakott pille dobozka, ami a táp után "farnehéz" lett. Komolyan figyelni kellett rá, hogy az ember nehogy fellökje. Ilyen kialakítás mellett nem várható el túl sok hang és rezonancia csillapítás. Nem az első ház volt, aminél ilyesmivel kísérleteztem, így gyorsan beszereztem a hiányzó kellékeket: egy kb. negyed négyzetméter cipőtalp, és hangcsillapító szivacs. A gumi tömegnövelő, és felragasztva szendvics-szerkezetként remekül csillapítja a rezgéseket. A hangcsillapító inkább csak a magas hangok szétszórására jó, megszünteti a "dobozhangot", a ház nem erősíti fel a belső zörejeket.
Amilyen átalakításokat végezni szoktam, szinte mindig szempont, hogy visszaállítható legyen az eredeti állapot: rögzítésre sima csomagoláshoz használt ragaszószalagot és gyurmaragasztót használtam. Volt ahol a szivacsot nem kellett rögzíteni, mert könnyű volt és megtámasztotta a környezete. A megoldásoknál nem játszott szerepet a kivitelezés minősége, teljesen zárt megoldásról van szó.
Fontos hogy lefedjünk minden felesleges (vagy annak gondolt) szellőző nyílást: ehhez természetesen csinálni kell hőmérsékleti teszteket, mert nem fülledhet be a gép. Ha meg lehetett oldani, akkor kapott a nyílás egy réteg gumit, és erre került a szivacs (ahol elfért). Az első részt hagytam szabadon, a gép elhelyezésénél két részre kell figyelni: a gép elejének alsó része, és a táp mögötti résznél hagyjunk helyet. A kellően csendes háznál mindig kritikus pont a winchester rezgéscsillapítása: két gumiszalagot használtam (ugyanaz a cipőtalp) - megfelelően illuminálhatjuk a nem kívánt zajokat.
Mivel kis fogyasztású gépről van szó, nem igényel a tápon kívül más kiegészítő ventilátort. A winchester előtt szívja át levegőt, átrobog a processzorhűtőn, majd a tápnál távozik a dobozból. Nincs ebben semmi újdonság, amikor az ATX szabványt anno megalkották, pontosan így nézett ki egy hűtési megoldás. A hőmérsékletek maximális terhelés mellett is kellemesek: 30-40 fok közötti processzor és chipset, és 30 fok alatt winchester hőmérséklet. Prime95 stabilitásteszttel sikerült csak némileg 40 fok fölé (43) húznom a processzort.
Az zajcsillapítási eredmény? Jó lett! Ha azt írom, hogy szubjektív hangtesztben a Seasonic belű táp a leghangosabb alkatrész, akkor azt hiszem nem túlzok, hogy egy nagyon halk gépet sikerült készíteni. Alapvetően 700-800 fordulat közötti tartományban tartja a processzor automatikus vezérlése a ventilátort, és nagyobb terhelésre sem megy 1100 RPM fölé. Ehhez képest a tesztelés alatt az 1500-as fordulat is alig szűrődött ki (ez már hangos szokott lenni).
Hogy kicsit tovább hegyezzek a fogyasztáson "downclockoltam" a processzort - de ennek eredményéről majd legközelebb.
Az alkatrészek kiválasztásának mikéntkébe annyira nem akarok belemenni, sebességileg volt olyan kritérium, hogy szoftveresen is elvigye a FullHD videókat, de azért rendelkezzen hardveres dekódolási lehetőséggel is. Sokat agyaltam mindenféle kis gépen (épp robbanás előtt a piac), de drágák, és mivel nem standard PC-s alkatrészeket használnak, nehéz megoldani: ha nem csendes, vagy nem jó rajta valamilyen kimenet, esetleg idővel meghibásodik valami. Egyszóval legyen hagyományos alkatrészekből, ennek előnye, hogy olcsón és egyszerűen beszerezhetőek, bővíthetőek. Egy rövídített lista, próbáltam jó ár/érték arányú egységeket választani:
- AMD Athlon 64 X2 4850e AM2 BOX
- ARCTIC COOLING Freezer 64 PRO
- GIGABYTE GA-MA78GM-DS2H
- APACER 2048Mb DDR2 800Mhz KIT
- SAMSUNG 1000GB F2 EcoGreen 5400rpm 32MB SATA2
- SAMSUNG SH-S223F/BEBE Fekete
- CORSAIR PSU-400CX
- GMC R-2 Toast White
- olcsó távirányító az E-bayről
Alapállapotban a ház az árához képest egy meglepően minőségi érzetet keltő szerkezet, de azért nem tudja meghazudtolni önmagát: filigrán lemezekből összerakott pille dobozka, ami a táp után "farnehéz" lett. Komolyan figyelni kellett rá, hogy az ember nehogy fellökje. Ilyen kialakítás mellett nem várható el túl sok hang és rezonancia csillapítás. Nem az első ház volt, aminél ilyesmivel kísérleteztem, így gyorsan beszereztem a hiányzó kellékeket: egy kb. negyed négyzetméter cipőtalp, és hangcsillapító szivacs. A gumi tömegnövelő, és felragasztva szendvics-szerkezetként remekül csillapítja a rezgéseket. A hangcsillapító inkább csak a magas hangok szétszórására jó, megszünteti a "dobozhangot", a ház nem erősíti fel a belső zörejeket.
Amilyen átalakításokat végezni szoktam, szinte mindig szempont, hogy visszaállítható legyen az eredeti állapot: rögzítésre sima csomagoláshoz használt ragaszószalagot és gyurmaragasztót használtam. Volt ahol a szivacsot nem kellett rögzíteni, mert könnyű volt és megtámasztotta a környezete. A megoldásoknál nem játszott szerepet a kivitelezés minősége, teljesen zárt megoldásról van szó.
Fontos hogy lefedjünk minden felesleges (vagy annak gondolt) szellőző nyílást: ehhez természetesen csinálni kell hőmérsékleti teszteket, mert nem fülledhet be a gép. Ha meg lehetett oldani, akkor kapott a nyílás egy réteg gumit, és erre került a szivacs (ahol elfért). Az első részt hagytam szabadon, a gép elhelyezésénél két részre kell figyelni: a gép elejének alsó része, és a táp mögötti résznél hagyjunk helyet. A kellően csendes háznál mindig kritikus pont a winchester rezgéscsillapítása: két gumiszalagot használtam (ugyanaz a cipőtalp) - megfelelően illuminálhatjuk a nem kívánt zajokat.
Mivel kis fogyasztású gépről van szó, nem igényel a tápon kívül más kiegészítő ventilátort. A winchester előtt szívja át levegőt, átrobog a processzorhűtőn, majd a tápnál távozik a dobozból. Nincs ebben semmi újdonság, amikor az ATX szabványt anno megalkották, pontosan így nézett ki egy hűtési megoldás. A hőmérsékletek maximális terhelés mellett is kellemesek: 30-40 fok közötti processzor és chipset, és 30 fok alatt winchester hőmérséklet. Prime95 stabilitásteszttel sikerült csak némileg 40 fok fölé (43) húznom a processzort.
Az zajcsillapítási eredmény? Jó lett! Ha azt írom, hogy szubjektív hangtesztben a Seasonic belű táp a leghangosabb alkatrész, akkor azt hiszem nem túlzok, hogy egy nagyon halk gépet sikerült készíteni. Alapvetően 700-800 fordulat közötti tartományban tartja a processzor automatikus vezérlése a ventilátort, és nagyobb terhelésre sem megy 1100 RPM fölé. Ehhez képest a tesztelés alatt az 1500-as fordulat is alig szűrődött ki (ez már hangos szokott lenni).
Hogy kicsit tovább hegyezzek a fogyasztáson "downclockoltam" a processzort - de ennek eredményéről majd legközelebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)